A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Király Lászlóné: A kerületi könyvtárak gyermekkönyvállományáról és olvasószolgálatáról
A felsorolások egyrészt az egyes könyvcsoportok iránti érdeklődés fokát mutatják, másrészt elárulják a könyvanyag hiányosságát is. Láthatjuk, hogy a kivitt könyvek közül a képeskönyvek aránya mindkét könyvtárban megegyezik az ilyen irányú érdeklődésű olvasók arányával. Hasonló a helyzet a következő csoportnál is, de a szabad válogatósú 26-os könyvtárban magasabb a meséskönyvek és állattörténetek aránya, mint a zárt polcrendszerű 12. sz. könyvtárban. Fordított a helyzet a gyermektörténetek, kalandos, és fantasztikus regények csoportjánál. A zárt polcról a könyvtáros szívesen ajánlott ebből a könyvcsoportból, hiszen ezeket a könyveket ismeri legjobban, ez a csoport tartalmazza a leghíresebb gyermekregényeket (Mark Twain, stb.) és a nagy forgalom idején nincs alkalma igényesebb egyéni foglalkozásra. Megjegyzendő az is, hogy ebben a könyvtárban sokkal több fiú olvasó van, mint lány olvasó. A 26-os sz. szabadpolc-rendszerű könyvtárban az érdeklődés foka arányos a kivitt könyvek százalékával. Mindkét könyvtárban erősen alatta marad a 13—15 éves olvasók arányának az életrajzi művek és verskötetek forgalma. E két állomány- csoport ugyanis renkívül szegényes. Az alig 8—10 féle választékot nyújtó életrajzi könyvanyag és a néhány kötetnyi verses mű nem teszi lehetővé, hogy a gyermekek ebből a könyvcsoportból érdeklődési körük arányában merítsenek. Még rosszabb a helyzet a 26-os sz. könyvtárban, ahol az egész gyermekkönyvanyag szabadpolcon van, de a felnőttek irodalmából válogatott, serdültebbeknek való olvasmányokat itt is zárt polcon tárolják. Ez a tény, és a kivitt könyvek aránya arra enged következtetni, hogy az állománynak ez a nehezebben hozzáférhető része elsikkad, ha a könyvtáros nem fordít rá különösebb figyelmet. Az egyes állománycsoportok forgalmát mind a nyílt polcnál, mind a zárt polcnál dolgozóknak gondosan figyelniök kell. A szabadpolcos könyvtár olvasószolgálatának módszereit külön ki kell dolgozni, felhasználva a zártpolcrendszerű könyvtárakban szerzett tapasztalatokat. Mindezek a példák csak ízelítőt adnak azokból a tapasztalatokból, melyeket a gyermekkönyvtári dolgozó igényesebb munkája közben feltárhat. Egv-két könyvtár munkájából azonban csak óvatosan vonhatunk le következtetéseket. A fejlődés érdekében lehetővé kellene tenni egyrészt a kerületi könyvtárak osztálya részére a kísérletezést, de legfőképpen azt, hogy a könyvtáros saját munkája érdekében feljegyzéseket készítsen és elgondolkozzék a tapasztaltakon. A gyermekkönyvtári olvasószolgálat fejlesztése érdekében meg kell teremteni a gyermek- könyvtárak működéséhez szükséges feltételeket, ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni a gyermekkönyvtári munka normáit. Ebben segítséget várunk az Országos Könyvtárügyi Tanács Gyermekkönyvtári Szakbizottságától. A jó olvasószolgálati munka természetesen nem csupán a megfelelő idő biztosítása a gyermekkönyvtárak számára. Ideológiai, pedagógiai és szakmai képzettséggel rendelkező könyvtárosokra van szükség. A gyermekkönyvtári dolgozók szakmai oktatása pedig nincs megnyugtatóan megoldva. Addig is, míg számukra újabb gyermekkönyvtárosi tanvolyamot lehet indítani (1957—58-ban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az Országos Könyvtár- ügyi Tanács rendezésében folyt le az első gyermekkönyvtárosi tanfolyam), biztosítani kellene középfokú könyvtárosképző tanfolyamon a gyermekkönyvtári ismeretek oktatását. Bár az általános oktatásban (természettudományos tanfolyam, marxista esztétika, stb.) a gyermekkönyvtári dolgozók is résztvesznek, azonkívül szakmai vitákon — például a gyermekkönyvállomány elemzése, a politechnikai oktatás segítése — foglalkoznak speciálisan gyermekkönyvtári problémákkal, mindez mégsem adja számukra a rendszeres továbbképzést. Megfelelő idő és jobb nyitvatartási lehetőségek biztosításával, ugyanakkor képzett könyvtárosok foglalkoztatásával várhatunk csak jobb eredményeket a gyermekek olvasószolgálatában. A gyermekkönyvtárügy az általános közművelődési könyvtárügy egyik legfontosabb része, ugyanolyan gonddal kell tehát fejleszteni, mint a felnőttek számára kijelölt könyvtárak olvasószolgálatát. Tekintsük a gyermekkönyvtárat az úttörőmozgalom és az iskolák támaszának, mely segítségére van a pedagógusoknak abban, hogy művelt, hazájukat szerető, irodalmilag képzett fiatalságot neveljünk. Éppen ezért érdemes ezzel a kérdéssel az általános közművelődési könyvtárügyön belül mélyrehatóbban foglalkozni.
