A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Király Lászlóné: Állományfejlesztés és kölcsönzés a kerületi könyvtárakban
Ezen irodalmi csoportoknak még szűkös lehetőségei sincsenek kellően kihasználva, hisz az újonnan megjelent népi demokratikus szerzők könyvei közül is nagyon sok csak ritkán kerül olvasó kezébe. Az élő szerzők közül szeretik s rendszeresen kölcsönzik többek között Dimov, Din Lin, Bredel, Seghers, Stefan Heym, Sadoveanu, Kratochvil, Wasilewska, stb. műveit. A két világháború közti időszak, illetve a második világháború történetét megelevenítő regények figyelemreméltó érdeklődést váltottak ki olvasóink körében. Például Ptacek: Második őrség, Putrament: Szeptember, Strittmatter : Csodatévő, stb. A népi demokratikus országok irodalmának csoportján belül legtöbb, és az olvasók által leginkább keresett művekkel a csehszlovák és német szerzők képviseltetik magukat. Általában, összességében és külön-külön nemzetenként is a népi demokratikus szerzőktől levő anyagunk gyenge. Választékunk csekély és — kivéve néhány közkedvelt író művét — összetételében sem a legkedvezőbb. A jövő feladata lesz a remélhetőleg jobb fordítói és könyvkiadói politika nyomán e népek irodalmának a jelenleginél sokkal szélesebbkörű beszerzése és olvastatása. h) Egyéb szépirodalom Ez az irodalmi csoport állományunk egyik legjobban forgalmazott része. Az „egyéb szépirodalom” meghatározás a szépirodalmi müvek legszélesebb területét fogja össze. Ebbe a csoportba soroljuk a magyar, szovjet, népi demokratikus országok irodalmán s a világirodalom klasszikusain kívül az összes külföldi régi és élő szerzők szépirodalmi alkotásait, — a gyengébbektől a jövendő klasszikusáig, — mindent. Néhány könyvtár adatai szerint az állományban képviselt arányával az új magyar irodalom után következik. A Kollektornál vásárolt szépirodalmi művek közül 1958-ban 19,2% 1959-ben 19,4%, 1960-ban 20,6% erejéig vásárolták az ide tartozó müveket könyvtáraink. Mind politikai jelentősége, mind az olvasók érdeklődése következtében a nem szocialista országok mai irodalmával, a kölcsönzésben betöltött szerepével külön is kell foglalkoznunk. Az utóbbi években többnyire lehetővé vált, hogy könyvtáraink lényegében ebben a vonatkozásban is ki tudják elégíteni az igényeket. Külön-külön azonban az egyes nemzetek irodalmát illetően, s összességét tekintve is, minthogy az ezek iránti igények állandóan nőnek, ezen irodalmi csoport fejlesztése állandó feladat. A kiadásra kerülő müvek között — természetesen sokkal kisebb mértékben mint a nem szocialista országokban — nálunk is jelennek meg a kapitalista országokban eluralkodó dekadens, pesszimista szemléletű müvek. Kafka, Camus, Cocteau stb. típusú szerzők műveire gondolunk, amelyek a kapitalizmus kilátástalanságának művészi erejű megelevenítői. A könyvtáros gondja, hogy olvasói e művekből valóban erre következtethessenek. A nyugati irodalom iránti nagy érdeklődés egészséges tendenciája mellett gyakori eset, amikor egyesek csupán könyvtárainkból már kiszorított kispolgári igényeket kielégítő bestsellereket keresnek egyes nyugati szerzők müveiben. Gyakori, amikor az olyan kitűnő szerzők regényei iránti nagy érdeklődés mögött is, mint Moravia, Caldwell, Parisé írásai stb. nem a súlyos társadalmi mondanivaló a művészi érték, hanem az ún. sikamlós téma, naturalisztikus kifejezések állnak vonzóerőként. A könyvtárosokra bárul a feladat, hogy helyes irányba befolyásolják ezeket a megnyilvánulásokat. Eltekintve ezen irodaim' csoporttal kapcsolatos említett problémáktól, a nem-szocialista országok mai irodalma iránti érdeklődés helyesnek, egészségesnek mondható. Amado, Aragon, Dreiser, Maltz, Steinbeck, Traven, U. Sinclair és a többiek irodalmi alkotásai a könyvtárak állományában, szocialista nevelőmunkánkban méltó helyet foglalnak el. Ezekből, s a hasonló értékű szerzők műveiből általában magas példányszámot biztosítanak könyvtáraink. A fentieken kívül gyakori eset, hogy megjelenésük idején csak előjegyzés útján lehet az egyes nagyobb sikerű regényekhez hozzájutni. Például Bates, Feucht- wanger, Hemingway, S. Zweig, stb. Egyes műveket, ahol problémát látunk az eszmei mondanivaló tisztaságában, vagy a 119
