A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Király Lászlóné: Állományfejlesztés és kölcsönzés a kerületi könyvtárakban
terjesztő irodalom pedig 22,5%-kal, a vásárolt könyvanyagból a szépirodalom 62%-kal, az ismeretterjesztő 38%-kal részesedik. A számok igazolják, hogy az a százalékos arány, melyet 1960-ban képviselt a szépirodalom és az ismeretterjesztő irodalom, megfelelőnek mondható. Az ismeretterjesztő művek kialakult százalékos aránya még akkor is elegendőnek mondható, ha szem előtt tartjuk egyik legfontosabb olvasószolgálati feladatunkat: az ismeret- terjesztő irodalom forgalmazásának jelentős növelését. Nem lenne indokolt e fő célkitűzés mellett az elkövetkező években a szépirodalom arányának lényeges csökkenése, hiszen könyvtáraink közművelődési jellegéből természetszerűleg következik a szépirodalom lényegesen magasabb forgalmazása. Elemzésünket az ismeretterjesztő állomány alakulásával és a kölcsönzésben elfoglalt helyzetével kezdjük. Az ismeretterjesztő állomány összetétele Hosszú évekre visszamenőleg megvizsgált adatok mutatják, hogy a kerületi könyvtárak állományának nagyobbik részét (45—65%-át) képezte az ismeretterjesztő anyag. Korábbi helytelen szerzeményezési politikából következően gyakori volt, hogy egy-egy ismeretterjesztő műből indokolatlanul magas példány-számot kapott egy-egy könyvtár. A magas példányszámban meglevő művek jelentős része egy-két alkalommal, vagy egyszer sem került olvasó kezébe még abban az időben sem, amikor pedig magasabb arányban kölcsönözték az ismeret- terjesztő műveket. Később, az 1950-es évek közepétől, felismerve az ismeretterjesztő irodalom vásárlásának túlzott voltát, folyamatosan megfontoltabb, a reális igényeket és követelményeket jobban figyelembe vevő szerzeményezésre tértek át. Akár az 1948—53, akár az ezt követő időszak állományfejlesztési eredményeit vizsgáljuk, nem lehet figyelmen kívül hagyni az ismeretterjesztő állomány egy részének elavulását. Emellett szinte tűrhetetlen a raktározási gond úgyszólván valamennyi könyvtárunkban. Ezt nem utolsósorban a fölösleges, elavult ismeretterjesztő művek nagy tömege okozza. E művek szerepeltetése állomány-statisztikánkban a reális kép kialakítását akadályozza, hiszen több év, esetleg évtized óta nem forgalmazott könyvekről van szó. S még jó eset, ha egy részük valóban nem kerül forgalomba, mivel a tartalom és szemlélet túlhaladott volta miatt a nem kellő felkészültségű olvasóban csak zavart okozhat. (Különösen áll ez az 5-ös természettudományi szakra. Pl. H. Helmholtz: Népszerő tudományos előadások [1874-es kiadás], Newcomb : Népszerű csillagászat, Proctor: Más világok, mint a mienk [1875], Darvai: Az üstökös meteorok [1885], Krümmer Ottó: Az óceán [1888], Heller: Az időjárás, 1888-as kiadás.) Ezek a könyvek haladó szerepet töltöttek be megjelenésükkor; ma a közművelődési könyvtáraknak azonban a témában megjelent legkorszerűbb irodalmat kell gyűjteniük és olvastatniuk. Természettudományos könyvanyagunk egy részének elavultsága azonban nemcsak az idézett művek jelenlétében tükröződik. Találunk bőven a század eleji, sőt a közelmúlt kiadványai között is tartalmuknál fogva elavult könyveket. Hasolóképpen sok elavult könyv van a 6-os (műszaki irodalom) szakban is. Mivel a kerületi könyvtáraknak nem feladatuk, hogy dokumentáció szempontjából őrizzenek meg könyveket, ezért már nagyon is időszerűvé vált ezen anyagrész leválasztása. Az elmúlt évben történtek lépések a 6-os és a 910-es földrajzi szak elavult, vagy gyűjtőkörünkbe nem tartozó részének leválasztása ügyében. De az állomány radikálisabb megtisztítása még a jövő feladata lesz. Utaltunk már arra, hogy egyik legfontosabb olvasószolgálati feladatnak tekintjük az ismeretterjesztő művek forgalmának növelését. A tapasztalatok mutatják, hogy erre van lehetőség, de ennek fontos feltétele a jó összetételű könyvállomány. Az utóbbi évek gazdagodó könyvtermése mellett sem tudunk kellő változatosságot biztosítani, mivel e tekintetben a könyvkiadás még mindig nem tart lépést az igényekkel. 105
