A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
elzárkózása és a korona elértéktelenedése miatt teljes a csőd, csupán a német könyvpiacról folyik beszerzés, de 1923-ban itt is beüt a „krach” — a német könyvek száma is a felére esik a drágulás miatt. Hogy mindez mit eredményezett a folyóiratbeszerzésben, azt a következő, ismét a hivatalos ellenforradalmi jelentésekből kiemelt számsor árulja el: A KÖZPONTBA ÉS A FIÓKOKBA JÁRÓ FELNŐTT ÉS GYERMEK FOLYÓIRATOK 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1053 762 577 388 394 361 A „nemzeti megújhodás” gyümölcseként a háború ötödik évétől az ötödik békeévig egy- harmadára süllyedt a könyvtárba járó folyóiratok száma. Lesújtó képet kapunk a Tanácsköztársaság megdöntését követő évekről akkor is, ha a könyvtár olvasóforgalmának alakulását vesszük szemügyre. Állítsuk egymás mellé az 1917—1923-as évi jelentésekben megadott kötetforgalmi számokat : A KÖZPONT ÉS A FIÓKOK EGYÜTTES KÖTETFORGALMA 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 355 022 311 259 338 489 333 854 282 965 237 164 307 808 A számokból kiderül, hogy az 1918-as visszaesés után a kötetforgalom 1919-ben csaknem elérte az 1917-es csúcsot — azután fokozatosan hanyatlam kezdett. Az 1919-es emelkedés minden valószínűség szerint az év első felében elért eredményeknek köszönhető. Az ellenforradalmi jelentésben (1919. p.8.) olvashatjuk, hogy „a forgalom havi átlaga 4000 kötet volt, legnagyobb a márciusi forgalom 5664 kötettel, legkisebb a decemberi 3598 kötettel”. Ugyanezen a lapon találjuk az új vezetőség „dicsekvő” megállapítását, mely szerint a Tanácsköztársaság alatti olvasók „a proletárdiktatúra bukása után végleg eltűntek a szemhatárról” (hogy a feljelentgetésekben gyakorlott vezetőségnek s a fehér terroristáknak is része lehetett ebben, arról a jelentésben nem esik szó). A forgalom apasztása tehát 1919 augusztusában kezdődött s ez a fehér terror úszító sajtójának teljes megelégedését érdemelte ki. A „Virradat” című lap 1920 junius 15-i száma így értékelte ezt a tünetet: „Az új igazgatóság munkája. . . már termi gyümölcseit, mert a mai olvasóközönség már egészen más, mint a régi. Ma az Anker-köz [értsd: a galileisták. — Szerk. megj.] szomorú idegenkedéssel nézi távolról a ’fehér terrort’, mely a csendes olvasótermekben ’dühöng’”. Az ellenforradalmi jelentések az olvasók megoszlásának foglalkozási statisztikáját is hozzák, s ezekből tudjuk meg, hogy a lecsökkent olvasótáboron belül is egyre szűkül a munkásolvasók arányszáma. — Az 1919-ről szóló jelentés (p.8.) még arról értesít, hogy „Az egyszerű bérmunkások száma aránylag feltűnően emelkedett”\ (2,5 %), az 1923-as jelentés (p.6.) közli, hogy a bérmunkások arányszáma 0,8 %. Kremmer tisztában volt azzal, hogy a könyvtár számára nem dicsőség a látogatottság hanyatlása, a sajtó felé egyszerűen meghamisította a képet. Így pl. a „Magyarország” 1920. jan. 11-i számában ekképp nyilatkozott : „Örvendetes jelenség, hogy a könyvtár forgalma az ősz óta 98
