A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
— Wolff Öméltósága” úgylátszik egyetértett pártjának Titkári Hivatalával, mert ő sem méltatta válaszra Kremmer levelét. A mindenfelől kijátszott könyvtárigazgató ekkor 1922. január 17-i levelében Conlegner József keresztény községi párti bizottsági tagnál próbálkozott—ugyancsak hasztalan. A városháza uralkodó pártja természetesnek tartotta, hogy a könyvtárhelyiségek elrekvirálása mellett még az egyéb költségeket is a főváros adózó polgáraival fizettesse meg. — Sőt, vérszemet kapva, a földszinti felnőtt könyvtárrészleget is ki akarták lakoltatni. egy 1922. január 16-án kelt, a tanácshoz intézett könyvtári beadvány szerint Wolffék egyik fiókszervezete a Keresztény Szabóiparosok Országos Szövetsége Müller Antal országgyűlési képviselő és bizottsági tag aláírásával bejelentette az igényét a Királyi Pál utcai fiók földszinti helyiségeire. — Erre már valóságos riadalom támadt a fővárosi könyvtár berkeiben, nagy lótás-futás után sikerült valahogy az uralkodó párt falánkságát csillapítani; a földszinti helyiségek megmaradtak. Az ellenzéki sajtó természetesen a maga részéről teljes mértékben kiaknázta Wolffék ellen ezt az újabb kultúrbotrányt. A Magyar Hírlap”, a „Pesti Napló”, a „Magyarország”, a „Népszava” stb. 1921 november-decemberi és 1922. januári számai sűrűn tértek ki a könyvtár körüli válságra. — A magyar kultúrhistóriában szinte páratlanul álló merényletsorozat még esztendők után is foglalkoztatta a közvéleményt: erre következtethetünk „A Polgár” című újság 1925. május 23-i számának ..Könyvtárból klubhelyiség” című cikkéből, mely a Királyi Pál utcai könyvtár hányattatásait eleveníti fel. Az 1-es fiók további sorsára vonatkozóan itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a tekintélyét teljesen elvesztett könyvtárigazgatóságnak utóbb a régi képviselőházban levő helyiségekből is ki kellett költöztetnie az ifjúsági részleget és a felnőtt olvasótermet. A Királyi Pál utcai emeleti helyiségekkel kapcsolatban pedig jellemző mozzanatként hozzáfűzzük a fentiekhez, hogy a Wolff-párt 1927-ben visszaadta ezeket a helyiségeket a fővárosnak és az akkori könyvtárigazgató, Enyvvári Jenő javaslatára a Wolffék által okozott károkat, a visszaalakítás nagyon borsos, négyezer aranypengőt kitevő számláját ismét a főváros adózó polgáraival fizettették meg.9b 6. Négy és fél esztendős könyvtári munka mérlege Vizsgáljuk meg, milyen hatással volt a könyvtár fejlődési irányára és hétköznapi életére az a romboló munka, melyről az előző fejezetekben számot adtunk. A mérleg készítése során elsősorban a hivatalos, nyomtatásban is közre adott ellenforradalmi jelentések95 96 (a továbbiakban : „jelentés”, „Évkönyv” és a vonatkozó évszám, lapszám) bevezetéseiből és statisztikai adataiból merítünk, mert ezek a minden valószínűség szerint szépített közlések is meggyőzően bizonyítják, milyen pusztítást okozott a „nemzeti megújulás” a könyvtárban. * * * Vessünk egy pillantást mindenekelőtt azokra a törekvésekre, amelyekkel a könyvtár egészét próbálták jellegéből kiforgatni. Ismeretes, hogy a fővárosi könyvtár a Bárczy-rezsim liberálisabb keretei között Szabó Ervin és segítőiársai munkájának eredményeként a félig feudális Magyarország kulturális elmaradottságában külön színfolt, a főváros egyik nevezetessége volt modern felépítésével, rendkívüli mozgékonyságával, kiterjedt külföldi kapcsolataival, hézagot betöltő társadalom- tudományi és várostörténeti központjával, az olvasók tömegeit vonzó fiókjaival, gyors tájékoztató szolgálatával, az idők által felvetett kérdésekre válaszoló bibliográfiai kiadványaival s a társadalom minden rétegének, értelmiségieknek, munkásoknak s polgároknak igényeit szemmel tartó könyvbeszerzési politikájával. Hazai viszonylatban egyedülálló volt ez az intézmény, de a fejlett nyugati kapitalista országokban már a múlt század végén, a századforduló táján tucatjával működtek hasonló szociológiai könyvtárak, mint amilyen 95 Az említett adatokat 1. FSZEK Kvt.-tört. ír. 1-es sz. fiók iratai 1921—1927. M A Városi Nyilvános Könyvtár jelentése az 1919. stb. évről. 92
