A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Nyomatékosan kérem újból Méltóságodat, hogy könyvtári életünknek ezt az utolsó fekélyét,84 ez állással való könnyelmű játékot megoldani kegyeskedjék. Mély tisztelettel Kremmer Dezső igazgató.”85 Krisztics bizonyára nem tudta, hogy alaposan elfűrészelték alatta a fát, mert amikor a könyvtár aligazgatói státusának végleges betöltésére került sor, 1923-ban, Enyvvárival szemben, aki ezúttal már esélyesebb volt nála, ismét jelöltként lépett fel,86 de kísérlete újból eredménytelen maradt. 1923. október 29-i keltezéssel Sipőcz polgármester sajátkezű aláírásával megérkezett a könyvtárvezetők által várva várt végzés, amely Kriszticset szolgálatából elbocsátotta.87 Az ,.önfeláldozó hazafiéval, akinek a legfelsőbb körökig is jó összeköttetései voltak, mégsem lehetett ilyen könnyen elbánni. Krisztics addig pörösködött, amíg kereken 40 millió koronás végkielégítést utalt ki számára88 a város. A könyvtár 1923-as évi jelentése szerint az egész esztendőben 10 160 000 koronát fordított a főváros az intézmény személyi kiadásaira. így tehát Krisztics egymaga kereken négyszer annyi végkielégítést kapott, öt évi munkátlanságáért, mint a könyvtár dolgozói együttesen egy esztendős munkájukért. Ez még akkor is elképeszlő aiánvtalamág; ha számításba vesszük, hogy a vég- kielégítést az inf'áció egy mélyibb ponlján folyósították. Ha az ellenforradalmi könyvtárosok és könyvtáron kívüli ellenforradalmárok egymásközti viszonyával kapcsolatban feltesszük a kérdést, kinek volt igaza: a könyvtárvezetőség hivatalos jelentéseinek-e, vagy Sipőcz polgármester alábbi körlevelének — úgy hisszük, a fentiek ismeretében Sipőcznek kell igazat adnunk. — Az évi jelentések szerint 1920-tól a könyvtárban már ,.a csöndes komoly munkához . . . szükséges alaphangulat” uralkodott. De 1920-ban bocsátotta ki Sipőcz Jenő alábbi, nyomtatásban megjelent (kivonatosan idézett) körlevelét, mely az ellenkezőjéről szól: „Budapest Székesfőváros Polgármestere — 106.674/1920—1. szám. . . . Körrendelet: a főváros tisztikarában, amely azelőtt az egész országban mintául szolgált, a hivatalos fegyelem, a kartársi összetartás és a munkakedv hanyatlásnak indult... A legnagyobb aggodalommal látom és tapasztalom magam is, hogy nagy mértékben elharapódzott a fegyelmezetlenség, megszűnőben van a felsőbbség tisztelete és a tekintély szükségszerű elismerése s az egymást megértő kölcsönös szeretet és becsülés helyét a személyeskedés és gyűlölködés ... a szertelen érvényesülési vágy . . . egymás lebecsülése foglalta el. Budapest, 1920. évi október hó 16-án. Sipőcz s.k. polgármester.”89 Ez a körlevél, melyet a főváros közigazgatási bizottságának a fegyelem helyreállítása ügyében hozott határozataként adott ki a polgármester s mely szankciókat helyez kilátásba a fegyelemsértés ellen, a leghitelesebb forrásként tárja fel az ellenforradalom felül- kerekedése után előállott helyzetet a főváros hivatalaiban, intézményeiben. 5. Wolff-párti merényletek a könyvtár ellen A kutúrhistorikusok a Hitler-fasizmusnak tulajdonítják, hogy a középkori könyvégetések eszméjét a szellem világától való vak félelmükben felelevenítették. A történészeknek helyesbíteniük kell : az elsőség szégyenletes érdeme nem abarnaingeseké, de még csak nem is Mussolini feketeingesei jártak elől a példával. A szomorú „dicsőség” azoké, akik Mussolini és Hitler tanítómestereinek mondották magukat : a magyar fasisztáké. Itt, Budapesten, 1921 júliusában s nem valami dühödt ellenforradalmi zúglapban, mint Sípos Kamilló tette, hanem a főváros törvényhatósága előtt és éppen a fővárosi könyv84 Kremmer a fekély szót áthúzva „problémájá”-ra javította utólag. 86 FSZEK Kvt.-tört. ír. Krisztics Sándor iratai. 88 Üj Nemzedék 1923. jún. 21. 87 FSZEK Kvt.-tört ír. Krisztics Sándor iratai. 88 Uo. és Főv. Közlöny 1924. 89 Uo. Elleni. 1920. okt. 16.
