A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés
tanulhatja”. A Népoktatási Kör alapítói mutatták meg először hazánkban, hogy a Jánosok akarnak és tudnak tanulni, csak legyen, aki tanítsa őket. Az 1945 óta eltelt évek eredményeivel mérve, mai szemmel nézve a Népoktatási Kör és alapítója, Türr István eredményei kezdetlegesnek, parányinak tűnnek. De óriásivá nőnek akkor, ha koruk elmaradottságához, kultúra iránti közömbösségéhez mérve tekintjük őket. És Türr István is csak nőhet szemünkben, ha számba vesszük azt, hogy nemcsak szökött diák, szerencsés katona, de érző szívű ember, lelkes, tanuló és tanító népművelő is volt. Különös életútjához tartozik még, hogy a múlt század végén újra diplomatává lett; el-el- hagyta a gazdasági és kulturális ügyeket, hogy az 1870-es évek béke-mozgalmaiban részt vegyen. Mint a nizzai béke-liga elnöke írt cikkeket és tárgyalt kedvenc eszméje, az Európai Egyesült Államok megteremtése mellett. 1896 szeptemberében a budapesti békekongresszus elnökeként így fogalmazta meg élete fő feladatát: „küzdeni a háború ellen, küzdeni a világbékéért, törekedni, hogy többé ne legyen fegyveres harc ember és ember között!” Joggal írta hát önmagáról élete utolsó éveiben: ,, Közel hatvan éve működöm a közpályán, harcoltam karddal a csatamezőn, tollal a sajtóban, szóval a diplomáciai szalonok sikamlós padlóján. És mindég a népek szabadságáért, az emberi haladásért.” 1908 májusában halt meg. Emlékét nem őrzi más, csak egy utcanév, néhány adat a történelem-könyvekben, és a néha-néha felcsendülő Garibaldi nóta. És egy emlékmű, melyet az általa létesített csatornánál, a bajai Duna-kanyarban emeltetett hálás szülővárosa. ... Távol a várostól, a szélesen hömpölygő víz mellett áll a kupola alakú épület. Oszlopai között szabadon jár a szél, hátsó falán Türr domborművű arcképén meg-megcsillan a napsugár . .. Hajók úsznak el mellette távoli tengerek felé. s kiránduló fiatalok betűzgetik feliratát békés vasárnapokon csendes megilletődéssel... „Emlékezetét hirdeti ez a kő Türr Istvánnak, a halálraítélt osztrák hadnagynak, a piemonti magyar légió parancsnokának. A bádeni, a török, a cserkesz szabadságharcok önkéntesének, a marsalai ezer halhatatlan egyikének, Garibaldi tábornokának, Nápoly kormányzójának, Viktor Emánuel altábornagyának és hadsegédének: a minden harcban bátor katonának. Idegen földön, idegen lobogó alatt a szabadságért harcolt, a magyar kard becsületére, szülővárosának, mi mindannyiunknak dicsőségére. Kettős koszorú illeti őt, aki a szabadság katonájából a béke munkásává lett. A Ferenc csatorna és a bajai csatorna létesítője, a korintusi csatorna ásatója, a Panama csatorna gondolatának előharcosa, a Magyar Központi Népnevelési Kör alapítója, a nemzetközi politika tevékeny részese. A magyar-olasz barátság buzdítója, a nemzetek örök békéjének lelkes hirdetője. Világra szóló munkásságában nemzetünk erényei éltek, nekünk el nem múló példaképül.” Hirdesse emlékezetét ez a pár sor is, késői utódainak tisztelő szeretetével. Gátiné Pásztor Mária Felhasznált irodalom Türr István nyomtatásban megjelent magyar nyelvű művei: Államadósság és pénzkrízis. Bp. 1873 Ausztria-Magyarország és Oroszország. Bp. 1871 Beszéde a magyar mérnök és építész egylet nagytermében. Bp. 1880 Beszéde a vízügyről. Bp. 1881 A Corvináról. Bp. 1871 Elvek és nézetek a guerilla harc körül. Bp. é. n. Emlékeimből. Ország-Világ 1896 38. sz. Emlékeimből. Magyar Hírlap 1903 V—VI. köt. 271—347 sz. Franklin Benjámin élete és tanairól. A budapesti iparoskörben tartott felolvasása. Bp. 1880 A keleti kérdés. Bp. 1878 Magyarország és Olaszország. Bp. 1871 A marsalai ezer. Bp. 1870 Töredékes önéletrajza Űj Magyar Szemle 1921 III. köt. 187
