A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés

TÜRR TÁBORNOK ÉS A NÉPMŰVELÉS

,, Szenny es az én ingem Nincsen feleségem Majd hoz Kossuth tisztát Türr Pista meg puskát Éljen Garibaldi!”

(Magyar népdal az 1860-as évekből.)

„Magyar nép . . . meghalt valakid, aki igazán a tied volt, aki nem is annyira anyától lett, hanem ahogy te szoktad mondani: rózsafán termett, amennyiben rózsafának nevezhetjük joggal a te bokros fantáziádat.... Az az alak halt meg, akit te gyúrtál, akiről mesélni szoktál pásztortűz mellett, vagy kukoricafosztáskor, tudod az a bizonyos fiú, aki hol volt, hol nem volt, egyszerű szegény ember fia volt, s egyszer csak elindult úgy torony irányában világot próbálni.. .” így kezdi megemlékezését Mikszáth Kálmán 1908 májusában Türr István halála alkalmából a Vasárnapi Újság hasábjain; de így emlékezik meg róla kevés kivétellel valamennyi kortárs, elbeszélő vagy történetíró. — „Legendás hős”, „Garibaldi tábornoka” .... „a marsalai halhatatlan ezer egyike” — állnak készen a szavak, hogy jellemezzék őt, csaknem száz éve már... És ezek a szavak lassan-lassan elfedték igazi valóját s még életében a „hős katona” pózába merevítették a magyar történelemnek ezt a kivételesen sokoldalú, rokonszenves alakját —, aki sok egyéb tevékenysége mellett a hazai kultúra, a népművelés szerény munkása is volt.

Nagy utat járt be Türr István, míg a bajai iskolapadból az olasz királyi udvarig, Nápoly kormányzói székéig eljutott ... de még nehezebb, még hosszabb volt az az út, mely őt újra visszavezette a könyvek közé, az egyszerű emberek világába. Kíséreljük meg most alakját úgy felidézni, hogy egész pályáját végigtekintsük, s a legendák történelmi hőse helyett a munkálkodó embernek állítsunk ‘emléket.

Türr István 1825 augusztus 11-én született Baján, Türr Jakab vaskereskedő és Udvardy Teréz hét gyermeke közül ő volt az ötödik. Iskolába a helybeli ferencesekhez adták, de csak az ötödik gimnáziumig jutott el —, akkor otthagyta az iskolapadot örökre. Rövid idő alatt belekóstolt a lakatos-, kereskedő-, molnár és kőmíves mesterségbe, hogy végre 1842-ben felcsapjon katonának. Ezt a nagy lépését sokféleképpen magyarázzák. Okul adják elsősorban apja 1840- ben bekövetkezett halálát, emlegetnek gyerekes diákcsínyt, tanáraival való összezördülését, és ez mind igaz is lehet. De a fő okról ő maga így vall Degré Alajoshoz írt levélében:

„Tizenhat éves voltam és végre látván: se deáksághoz, se más tanuláshoz kedvem nem lévén, úgy 8. március 1842, önkéntesen beállottam Zomborban a főherceg Ferencz Károly 52. számú gyalogezredéhez közvitéznek.. . Szépen néztem ki, mint bakarekruta a magyar nadrágban, a nagy bakanccsal, a még nagyobb fehér melvénben, azaz kis lajbiban és kabátban .. .”

Ezekből a tréfás öniróniával megírt, nem nyilvánosság elé szánt sorokból kitűnik, hogy „Kóbor Pistát” — így nevezi ő magát — elsősorban a kamaszos romantika, kalandvágy és a tanulástól, iskolai fegyelemtől való irtózás vitték a toborzó őrmester elé. Közel hét évet töltött az osztrák hadseregben, de ez a hét év keményebb iskola volt számára a világ bármely kollégiumánál.

176