A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Pelejtei Tibor: Egy kerületi könyvtár tiz éve
vezetnek, és ezzel tudatosabban segítik az olvasók irodalmi és világnézeti fejlődését. Irodalmi pályázatokat szerveznek. A József Attila olvasómozgalomban pedig két jelvénykiosztó ünnepélyt,. Rendszeres tájékoztató szolgálatuk is ebben az időben kezd működni, és napjainkig sok kérdésre adott értékes választ. (Részletesebb beszámoló a tavalyi, 1956/57-es Évkönyvben !) Ugyanekkor ajánló katalógusokat: „Történelmi regények”, „Hőseink-mártírjaink” stb. és rövidebb bibliográfiákat: „Iskolai ajánlott irodalom tantárgyak szerint” stb. készít a könyvtár. Az Országos Könyvtáros Konferencián a Könyvtár vezetője beszámol az üzemi patronálás eredményeiről és az írók részére átadja a műveikről összegyűjtött, spontán és őszinte olvasói véleményeket. A kisebb üzemek részére két könyvtáros tanfolyamot szerveznek, a kerületi Tanács segítségével. A rádió két alkalommal is 1/4 órás helyszíni közvetítésben szólaltatja meg a könyvtár dolgozóit és olvasóit. A Minisztertanács a kerület kultúrális munkáját vizsgálja és így a Könyvtárat is. Az eredmény nagyon bíztató, és sokban elősegíti a Könyvtár további fejlődését. 1956 nyarán, sok munkával elkészül a Sallay utcai sajátkezelésű könyvállomás. (/Bár ide, Budapestnek e legsűrűbben lakott területére még egy közepes kerületi könyvtár is kevés !) De 1956 októbere megsemmisíti a könyvállomást. A helyiségből lakás lesz. Az ellenforradalom nem tesz komolyabb kárt a könyvtárban. A könyvtárosok szorgalmasan bejárnak. Fegyveresek feldúlják ugyan a Kultúrház 3—4 termét, de a Könyvtár úgy látszik „szent és sérthetetlen”. 1956 dec. 2.-től a közlekedési nehézségek ellenére (van dolgozó, aki Békásmegyerről jár be !) napi 3 órát kölcsönöznek. És mi jellemzi az utolsó 2 évet? 1957—1958 a könyvállomány szempontjából a duplumosítások éve. A Központi-szakozók és a Kötészet segítségével az ism. terjesztő műveket az ETO szerint szakozzák át. Az olvasószolgálati munka kijut az 1956 okozta hullámvölgyből. Ismét a könyvtári munka központjává válik és magas szinvonalú, amint ezt a Szabó Ervin Központ újabb felülvizsgálata megállapítja. Különösen a munkásfiatalokkal és a gyermekkönyvtár olvasóival foglalkoznak alapos módszerességgel. Elkezdik a diafilm kölcsönzést, mely rövid idő alatt válik népszerűvé. Sajnos azonban nem lehet komolyabban felfejleszteni, mert nincs hozzá munkaerő biztosítva. A propaganda munka az 1958-as képviselő- és tanácsválasztást segíti. Az előadás sorozatok között új, az ifjúság irodalmi műveltségét fejlesztő: „Beszélgetés az irodalomról, az olvasás művészetéről és az új könyveinkről” c. sorozat. Kéthetenként tartják a könyvtár dolgozói. Sajnos, 1958 őszén felbomlik a dolgozók jó kollektívája (vagyis: Tóth Dezsőné, Hargitai Nán- dorné, Roy Gizella, Pelejtei Tibor). Állandó a létszámzavar és ezzel túlfeszített a munkatempó. A belső adminisztrációkban pedig elmaradás mutatkozik. 1957 áprilisától a kerületi könyvtárak ismét a Központhoz tartoznak, a kerületi Tanácsok felügyeleti jogának fenntartásával. A könyvtár előterében, — hosszú költségvetési harc után — külön gyermekrészleg és ifjúsági olvasóterem létesül. A külső bejáratnál pedig végre szép üvegfelirat és kölcsönzési-idő tábla. A fejlődés következő állomása, amikor a közeli Fiastyúk utcai új városrészben, 1958 április 10.-én a könyvtár kezelésében egy újszerű, kéttermes ,,Olvasó Klub'” nyitja meg kapuit. Ez egy modern, a külterület adottságait figyelembe vevő olvasóterem, ahol a serdülő fiatalok nevelését a klub-élet biztosítja. Hetenként ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket rendeznek, a nagyteremben pedig sakk- és dominókészletek állnak a fiatalok rendelkezésére. A zavartalan tanulást a külön tanulószoba biztosítja, melynek egy éves statisztikája 2400 kötet könyv, és 12 501 folyóirat használatáról számol be. A klub heti 18 órán át van nyitva, vasárnap kivételével minden este 5 órától 8-ig. Az olvasószolgálat a legfontosabb és legproblematikusabb munkája az Olvasó Klubnak. Nemcsak azért, mert egy „területi”, tehát összetételében nagyon is vegyes olvasó gárdáról van szó, hanem főleg a sok fiatal miatt. A 200 állandó klubtagnak 65%-a 16—24 éves. És ugyanez az arány az alkalmi látogatók között is. Márpedig el sem lehet képzelni szebb feladatot a könyvtárosnak, mint az ilyen korú fiatalok irodalmi ízlésének és világnézetének kifejlesztését. E munkának legelső eszköze természetesen az egyéni foglalkozás. Az Olvasó Klub különösen alkalmas a fiatalok megismerésére és nevelésére, a tagok huzamosabb ott-tartózkodása miatt. 160
