A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Király Lászlóné: Propagandamunka a kerületi könyvtárakban
mel (megemlékezés Pataki Istvánról) tartott előadást. „Az utolsó felvonás” c. film vetítésével egybekötött ankétot rendezett a 35-ös könyvtár, továbbá a 19-es könyvtár „Május 1 története”, „Nagy idők, nagy emberek”, a 23-as és 36-os könyvtár „Felszabadulási emlékest”-et, a 32-es „Nőnap”-ot, a 11, 20, 32, 38-as könyvtár Magyar Szovjet Barátsági estet rendezett. Több könyvtár előadással emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Szépirodalmi jellegű rendezvényeink A közvetlen irodalmi jellegű propaganda színes, változatos programját találjuk könyvtárainkban, mind tartalmi, mind pedig formai értelemben. Ezeknek egy része nevezetesebb dátumokhoz kapcsolódik, más részüket a helyi igényeket figyelembe véve rendezik. A 77 felnőtt irodalmi ankét közül 19 valamilyen nagy íróra való emlékezés keretében hangzott el, ilyenek voltak: Ady Endre, József Attila, Móra Ferenc, Schiller, Gorkij, Tolsztoj, Radnóti Miklós, Goethe, Dosztojevszkij, Dante, Boccaccio, Petrarca és mások. írók és irodalomtörténészek tartották ezeket, előadóművészek közreműködésével, némelyiken filmvetítéssel tették színvonalasabbá az előadásokat. Szép előadások voltak a 23, 24 és 35-ös könyvtárakban, Ady Endréről, József Attiláról, a 23, 26-os könyvtárakban Gorkijról, a 7, 26-os könyvtárakban Móra Ferenc és Gárdonyi Gézáról. Az előadásokkal kapcsolatban az írók műveiből irodalmi kiállításokat is rendeztek. Régi tapasztalat, hogy minden ilyen többirányú megemlékezés jelentősen hozzájárul az adott író műveinek nagyobb mérvű olvasásához. így valamennyi kerületi könyvtárunk, ha előadással nem is, de legalább könyvkiállítással megemlékezett a magyar és a világirodalom nagyjairól. A politikai jellegű előadások elemzésénél felsoroltuk, hogy milyen nagy sikerük volt a veterán- illetve író-olvasó találkozóknak. Ugyanez vonatkozik az irodalmi jellegűekre is. A 2-es könyvtár olvasóinak maradandó élménye fűződik Mesterházi Lajossal és Germ anus Gyulával való találkozásához. Az 2, 5,12,22,37-es könyvtárak olvasói Várnai Zsenivel, a 8, 23-as olvasók Győri Dezsővel találkoztak, a 4 és 2-es könyvtár Hegedűs Gézával, a 28 és 10, Balázs Annával, a 32-es könyvtár Bihari Klárával, a 31-es könyvtár Berkesi Andrással való találkozást szervezte meg. De ezeken kívül még sok más író találkozott könyvtárainkban az olvasókkal. Az író-olvasó találkozóknak többféle változatát műveltük. A leggyakoribb eset az volt, amikor az író a munkájáról és írásművészetéről, továbbá ennek kapcsán a műveiről beszélt. Ilyenkor az olvasók az előadói bevezető után általában mindenről — az író életéről, munkájáról, írói műhelytitkokról, műveinek hőseiről — érdeklődtek. Ezek a találkozók a nagyobb s az illető író műveit kevésbé ismerő közönség számára sikeresebbek voltak, mintha egy-egy művéről lett volna csak szó. Ilyen általános, „mindent érintő” találkozó volt többek között a 32-es könyvtárban, ahol Bihari Klára közvetlen, keresetlen szavakkal beszélt munkásságáról, utazási élményeiről, műveiről és néhány irodalmi kérdésről. A 38-as könyvtárban Szalay Lenke beszélt kedves gyermekolvasói előtt életéről, munkásságáról, s ennek keretében került sor a „Ketten hiányoznak” c. regényének vitájára is. A 4-es könyvtárban Hegedűs Géza találkozott ifjú olvasóival, ahol szintén inkább az írót ismerték meg, mint műveit. Ez a találkozó rendkívül nagy hatással volt a fiatalokra. Hegedűs Géza a maga szellemes közvetlenségével teljesen magával ragadta a gyermekeket. Beszélt gyermekkoráról, kedves epizódokkal körítve elmondta, hogyan lett író, hogyan születtek első írásai és általában miről ír. Irodalmi szempontból nívósabbak voltak azok a találkozók, ahol a meghívott író egyik — rendszerint legjobb — írásáról beszélgettek. Például a 2-es könyvtárban Mesterházi Lajos „Pár lépés a határ” c. regényéről vezetett ankétot, ahol az említett mű tartalmi és műfaji kérdéseinek elemzésére, jellemábrázolásának vitájára került sor. A 24-es könyvtárban Tatay Sándor: „Kinizsi Pál” c. ifjúsági regényéről, a 2-es könyvtárban pedig Nemes László: „Eltűnt Európa” c. regényéről vezetett ankétot. Ezek az inkább egy-egy jellegzetes vagy nagysikerű művekre korlátozódó irodalmi ankétok — mint már utaltunk rá — több alkalmat nyújtottak a mélyebb irodalmi értékelésre és bizonyos műfaji kérdések megvitatására. Természetesen csak abban az esetben, ha ezeket kevés számú résztvevővel, s olyanok számára tartották, akik az illető írót, illetve a vitára került műveket jól 150
