A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Király Lászlóné: Propagandamunka a kerületi könyvtárakban
PROPAGANDAMUNKA A KERÜLETI KÖNYVTARAKBAN A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózata a külföldi nagy közművelődési könyvtárakhoz hasonlóan egyre inkább él annak lehetőségével, hogy a különféle politikai, irodalmi, természettudományos, művészeti stb. ismereteket a könyvkölcsönzés keretein túl, a propaganda egyéb eszközeivel is közvetítse ovasóinak. Sok vita folyt akörül, hogy a könyvtári propaganda olyan fontos formái, mint az előadások, ankétok, fejtörő-versenyek, mesedélutánok, filmvetítések stb. milyen helyet foglaljanak el a könyvtári munkában? Részben elmarasztaló, részben igenlő állásfoglalások alakultak ki e kérdés körül. Ma már egyre elismertebbé válik, hogy a könyvtárak alapvető feladatának ez fontos része. Szervesen kapcsolódik és egészíti ki az alapvető feladatot, a könyvkölcsönzést. Az emberek nevelésének, irodalmi ízlésük és műveltségük fejlesztésének sok-sok lehetősége van. Igaz, hogy ennek legfőbb, de nem egyetlen eszköze maga az irodalom. Az irodalom nyújtotta élményt szervesen egészíti ki az a kulturális hatás, melyet az előadások s különféle irodalmi, politikai célzatú összejövetelek, kiállítások és egyéb szemléltető eszközök jelentenek. Ma már egyre nagyobb jelentőségű a könyvtári propagandánk. Ennek bizonyítására elég ha két összehasonlító adattal szolgálunk: 1959-ben 1957-hez viszonyítva a kiállítások kétszeresére, az előadásos összejövetelek száma pedig több mint háromszorosára emelkedett. Az 1959. évi összefoglaló jelentésünkben megállapítottuk, hogy a jelentés éve nagy fejlődést hozott a könyvtári munka, az olvasószolgálati és propagandamunka pártosságának terén. Az év rendezvényeinek elemző adatai bizonyítják, hogy könyvtáraink propagandamunkája a párt művelődéspolitikai irányelveinek szellemében folyt. Ebben a szellemben az olvasók politikai és kulturális nevelését tekintik fő feladatuknak. Ez tükröződik különféle rendezvényeik számában, típusában és tartalmi gazdagságában is. Érdemes elöljáróban néhány statisztikai adattal illusztrálni az elmondottakat: néhány adat, mely a számszerű fejlődést tükrözi. ÉV Kiállítások Előadások száma látogatottág 1957 .......................... 709 236 15 513 1958 ......................... 1 355 507 34 358 1959 ......................... 1 396 752 42 549 A számok azt mutatják, hogy amíg a kiállítások számában jelentékeny növekedés nem volt az elmúlt évben (mivel már 1958-ban is igen nagy volt a kiállítások mennyisége és itt elsősorban a minőségére, a kiállítások színvonalának emelésére törekedtünk), addig az előadásoknál még jelentékeny, számszerű növekedés is bekövetkezett. Ez mind az előadások számában, mind a látogatottságban megmutatkozik. Természetesen a színvonalemelésre továbbra is nagy szükség van. 146
