A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban
Toman: Trifonov: Tvardovszkij : Uszpenszkája: Igazi házasság Sánta herceg Frontmögötti állomás Diákok Nekeresd ország Nyár az erdőn Vajszenberg: V aszilevszkája : Vinogradov: Zlobin: Szolovjov: Húgocskám Szivárvány Paganini Stendhal élete Sasok szárnyán A csendháborító E kutatásból kiderült, hogy abban van különbség, milyen réteg milyen mértékben nyilvánítja a véleményét s ebben a vonatkozásban érdekesnek mondható és előbbi meggyőződésünket igazolta, hogy a munkások az olvasók szociális összetételében szereplő munkások arányát messze meghaladóan válaszoltak kérdésünkre. Viszont ami az igényeket illeti, egyetlen olvasói kategória sem különbözik lényegében a másiktól. Éppen úgy találunk Erdős Renéet igénylő munkást, mint tisztviselőt, nyugdíjast vagy egyetemi hallgatót. Zilahy igénylői között találunk középiskolai tanulót, tisztviselőt és önálló kisiparost. Ezt bizonyítják a kölcsönzött kötetek megoszlásáról szóló adatok is két és nem lebecsülhető kivétellel. A mintegy 20%-nyi munkásolvasó a politikai és ideológiai irodalomból valamivel többet kölcsönzött mint 20 százalékot, de az összes többi kategóriákban, kivéve a külföldi klasszikus irodalmat, amelyben nem ért el 20%-ot, nincs eltérés. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy az olvasói szint, tehát egy-egy olvasó eddigi egész olvasottsága, kulturáltsága az, ami elsősorban megszabja az igényeket. Éppen ezért az olvasási szint feltárása a legfőbb feladat az egyes olvasók esetében abból a célból, hogy a velük való foglalkozást ennek alapján biztosítsuk. Ha a munkásolvasók igényeit kutatjuk, nem találunk egységes képet, mert itt is, mint minden kategóriában, az olvasói szint határozza meg az igényeket. Mégis szükséges és eredményes s a művelődési politikánk szellemében való a külön vizsgálat, mert ezzel felismerhető a könyvtáron belül is a munkásolvasók elmaradottabb és az előrehaladottabb tábora. Ennek a felismerésnek a birtokában több segítséget nyújthatunk majd minden munkásolvasónak, gyorsíthatjuk az elmaradók fejlődését, színvonalasabban elégíthetjük ki a magasabb szintet elérők igényeit. 3. A kérdőívek összesítése és a tényleges kölcsönzés elemzésén kívül az igénykutatás eszközének kell tekintenünk a könyvek forgási sebességének vizsgálatát. 1956 nyarán folytattunk ebben az irányban kutatásokat. Abból indultunk ki, hogy az olvasók oldaláról az irányító munka hatását megközelíteni nem tudjuk, mert ehhez írásos feljegyzések volnának szükségesek arról, hogyan foglalkoznak egyes olvasókkal, egyes olvasói rétegekkel a könyvtárak. Ilyen feljegyzéseink azonban nem voltak és sajnos, egy-két kivételes esettől eltekintve, ma sincsenek. így jutottunk arra a gondolatra, hogy megvizsgáljuk, mi történik a könyvekkel a könyvtárban. Azt vizsgáltuk, mi lett 12 könyvtárban 47 különböző könyv sorsa. Hány példányban vásárolták meg ezeket, egy bizonyos idő alatt hány olvasónak kölcsönözték. E vizsgálat folyamán érdekes tapasztalatra tettünk szert a könyv külső formája és a kölcsönzés gyakorisága közötti összefüggés tekintetében, de még meggyőzőbb volt látni azt az összefüggést, ami a könyvtáros egyéni ízlése, nevelői munkássága és egy-egy könyv forgása között mutatkozott. Tíz új magyar, tíz szovjet, négy népi demokratikus és három nyugati haladó szerző művének, valamint néhány ismeretterjesztő műnek a forgalmát vizsgáltuk meg. A legdöntőbb tapasztalat az volt, hogy úgyszólván teljesen a könyvtárostól függ a könyv forgalma. Panova: Évszakok c. könyve így lett az egyik könyvtárban a legnépszerűbb művek egyike és máshol polcon heverő, olvasatlan könyv. Kocsetov: Zsurbin család c. könyve is attól függően hevert a raktárban, vagy volt az olvasók kezében, hogy vajon a könyvtáros olvasta-e és ha igen, tetszett-e neki. Ilyen értelemben ez a vizsgálat nem is az olvasói igények, hanem a könyvajánló munka elemzését szolgálta. Másrészt bizonyította azt is, hogy vannak általános érdeklődést kiváltó könyvek, amelyek csaknem valamennyi könyvtárban népszerűek. Ezekre a könyvekre azt mondhatjuk, hogy az adott általános olvasói igénynek megfeleltek s ilyen értelemben lehet e módszert igénykutatásra felhasználni s ezzel elsősorban a kiadók számára segítséget nyújtani, továbbá a könyvtárosok figyelmét felhívni egy-egy náluk indokolatlanul elfekvő könyvre.
