A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLAT A KERÜLETI KÖNYVTÁRAKBAN Az emberi társadalom léte kezdete óta am. törekszik, hogy ismereteket szerezzen a természetről, a társadalomról, a gondolkodásról. Arra törekszik, hogy az emberek által tapasztalt, vagy a könyvek ezreiben felhalmozott ismereteket magáévá tegye és tovább adja. Legelőször is a könyv és ennek közvetítője a könyvtáros az, aki az emberiség eddigi ismereteit az érdeklődők elé tudja tárni. Ma az emberek százezrei olvasnak, tanulnak Magyarországon. Az élet ezernyi apró problémája, az újabb és újabb megoldandó feladatok, a „speciális tudás” korszaka természetessé teszik, hogy minden könyvtár a maga módján siessen segítségére e nagyszerű fejlődésnek. Budapesti kerületi könyvtáraink is tudják ezt és már több helyen tudatos és szervezett tájékoztató munkával segítik olvasóikat. Mielőtt részletesen beszámolnánk az utóbbi évek ilyen irányú munkájáról, tisztáznunk kell a tájékoztató szolgálat fogalmát. Pontosabban azt, hogy mi a feladata a tájékoztató szolgálatnak a kermeti közművelődési könyvtárakban. — Azért is szűkítjük le a kérdést már itt a bevezető résznél a kerületi könyvtárakra, mert a tájékoztató szolgálat fogalmáról már sok és részletes feldolgozás készült. Többek között Szentmi- hályi János a Magyar Könyvszemle 1956-os évfolyamában írt erről. A tájékoztató szolgálat munkamódszeréről pedig részletesen beszél az 1955-ös Évkönyvben Marót Miklós a „Könyvtárunk tájékoztató szolgálata” című cikkében. Nemcsak arról, hogy mi volt a tájékoztató szolgálat létrejöttének és különösen az 1948 utáni fejlődésének az oka, hanem a tájékoztató szolgálat Szabó Ervin Könyvtári történetéről. A Szabó Ervin és munkatársai hagyományai alapján létrejött központi tájékoztató szolgálat munkájáról és eredményeiről is kimerítően ír. E fejlődési folyamat természetesen a kerületi könyvtárakra is érvényes. Ezért e kis beszámoló tulajdonképpen Marót Miklós cikke folytatásának tekinthető. Feladata, hogy ismertesse a kerületi könyvtárainkban folyó tájékoztató és fel- világosító munkát. A tájékoztató szolgálat feladata más a tudományos szakkönyvtárakban és más kerületi könyvtárainkban. Az alapelv ugyanaz: választ adni az olvasók kérdéseire. Természetesen az olvasó, a könyvtáros felvilágosításával biztosabban, gyorsabban választja ki a szükséges anyagot, műveltségének vagy speciális ismereteinek megszerzésére. Míg a nagy, tudományos könyvtárakban a személyzethez és a fellelhető könyvanyaghoz mérten teljesebb és magasabb fokú lesz a kérdésekre adott válasz, a megadott irodalom, addig a kis, 15—20 000 kötet-számú kerületi könyvtárakban a tájékoztatásnak főleg a gyors felvilágosítási formája a gyakoribb. Ez a tájékoztató szolgálatnak egy elemibb, de igen fontos foka. Tudományos könyvtárakban az olvasók, a kutatók igénye elvontabb, mélyebb. A tájékoztatás köre szűkebb. Nálunk, a kerületi könyvtárakban a kérdések egyszerűbbek. Az érdeklődés azonban „igen széles-körű” — ahogy azt Sallai—Sebestyén: Könyvtárosok kézikönyve is megállapítja. Ez azt jelenti, hogy az olvasók érdeklődése színes, változatos. Az alapfokú felvilágosítás kérésétől az irodalomkutatás igényesebb változatáig minden probléma előfordulhat. Nézzünk végig a kerületi könyvtárak ilyen irányú törekvésein. A Pedagógiai Főiskola Könyvtár-tanának felosztási rendszere, továbbá az Országos Széchényi Könyvtár 1955-ös Módszertani Útmutatója és sok más ismertetés alapján a mi gyakorlatunkban is a tájékoztató szolgálat formái a következők: 1. Felvilágosítás és figyelőszolgálat 6 Évkönyv — 10 81
