A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
Kucserjayenko: Hajnali harmat Lácisz: Üj partok felé Lácisz: Zúg a vihar Lágin: A csalódás szigete Leonov: Orosz erdő Az üstökös Liksztanov: Zöld kő Nyikolajeva: A kis jámbor ■* Obrucsev: Utazás Plutoniába Pagyerin: Főirányban Panova: Évszakok Pausztovszkij : Az aranygyapjú Polevoj : Egy igaz ember Prilezsajeva: A hetedik betyárbanda Ribak: Örökre együtt Sajnyin: Hadititok Siskov: Sóhajok tava Zord folyó Solohov: Csendes Don Sirvanzade : Káosz Spanov: Gyújtogatok Összesküvők Szimonov : Fegyvertársak Szolovjov: A csendháborító Tolsztoj, A.: Aelita Elbeszélések I. Péter Golgota (8) Gyönyörű asszony Ibikusz Igaz házasság Sánta herceg Toman : Frontmögötti állomás Trifonov: Diákok Tvardovszkij : Nekeresd ország Uszpenszkája: Nyár az erdőn Vajszenberg: Húgocskám Vaszilevszkája: Szivárvány Vinogradov : Paganini Stendhal élete Zlobin: Sasok szárnyán A 9. sz. könyvtárban 1958. VI. 5-én a raktárban 145 (leltár szerint 175) Gorkij kötet volt. Ezek közül: Senki se olvasta 10-nél kevesebben 10—20 között 20-nál többen 9 ' 42 41 53 1955 óta: Senki se olvasta 10-nél kevesebben 10—20 között 20-nál többen 65 68 11 1 A legolvasottabb az Anya és az Artamonovok. Egyik kötetét 1955 után is 20-szor olvasták. Több könyvben már könyvkártya-másodlat van. c) Népi demokratikus országok irodalma A szépirodalom 3—7%-a. Forgalmi statisztika nem áll rendelkezésünkre, mert az egyéb csoportban, más kategóriákkal együtt szerepelnek a népi demokratikus országok íróinak művei. Kihasználtságukról csak egyes vélemények, vizsgálatok alapján alkothatunk véleményt. Népszerűsítésükért még sokat kell tennünk. Jelenleg inkább a népi demokratikus országok klasszikus szerzői keresettek, mint Reymont, Sienkiewfes, Hasek, ßapek, Prus; Jiraëek már nem ilyen mértékben. Az élő irodalomból Seghers és Bredel könyveit szeretik. Sadove- anunak csak a Nyestfiak c. kötete van rendszeresen olvasónál. Igen népszerű Dimov: Dohány c. regénye is. d) Nyugati szerzők A szépirodalmi állomány 13—28%-a. A régi és új alapítású könyvtárak között jelentős különbség van. Míg a 38. sz. könyvtárban csa'k 13%, a 6. sz. könyvtárban 28 %, a 7. sz. könyvtárban 27%-a a szépirodalmi anyagnak. A régi alapítású 3. sz. könyvtárban csak 15% a nyugati szerzők műve. Jelentése szerint mégis lényegében ki tudja elégíteni az igényeket. Nála, a 10. sz. könyvtárban és a többi régi könyvtárban is a fő problémát e csoportnál a 68
