A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
Az 1953-as év jelentette a mélypontot a táblázat szerint amikor a könyvtárak száma 37-re, a kötetek száma 611.154-re, az olvasók száma viszont 101.780-ra emelkedett. (184%-os, 166%-os emelkedéssel szemben 604%-os emelkedés.) De az adatokból kiderül az is, hogy 1956-ra már bizonyos javulás észlelhető. Még akkor is javulásnak minősíthető az akkori állapot, ha az olvasók számának további emelkedése nem volt lényeges. Az 1957-es év további javulást hozott a könyvvel való ellátottság tekintetében. Az egy olvasóra jutó kötetek száma 1953-ban 6.0 — 1957 végén 7.3 volt. Ez az országos átlaghoz képest is emelkedést mutat, mert az elmúlt év folyamán készített felmérések alapján a városokban 6.4—6.6 kötetről számolnak be. Mindezt figyelembe véve, elkerülve az eredmények lebecsülését vagy kétségbevonását, szükséges, hogy a valóságos helyzetet feltárjuk, elemezzük és az állomány összetételére és továbbfejlesztésére szolgáló javaslatokat — a fővárosi közművelődési hálózat egész további fejlődése érdekében — kidolgozzuk. A helyzet elemzésére ösztönzött bennünket az 1957-es évben igen korlátozott könyv- beszerzési keretünk, amelynek felhasználásához a kerületi könyvtáraknak segítséget kívántunk nyújtani. Az elemzést szükségessé tette a raktározási probléma, amelynek megoldására — átmeneti megoldásra — a fölös anyag kivonása mutatkozott az egyetlen lehetséges módszernek s ehhez állományelemzés nélkül nem volt helyes folyamodnunk. Az állomány tartalmi módszeres elemzésére közvetlen befolyással volt az O. Sz. K. Módszertani Osztályának felkérése, hogy járuljunk hozzá az ott készítendő állományelemző tanulmány anyaggyűjtéséhez. Akkor öt kerületi könyvtárban végeztünk felmérést és készítettek a könyvtárvezetők elemző jelentéseket. A Könyvtárügyi Tanács illetékes szakbizottságai az elkészített összesített tartalmi elemzés tárgyalásánál arra a megállapításra jutottak, hogy a különböző közművelődési hálózatok állományuk összetétele, de fejlődésük története és a kielégítésre váró igények szempontjából is olyan mértékben különböznek egymástól, hogy a tárgyalás eredményességét a közös anyag és a közös vita akadályozza. E döntés alapján került sor 1958 tavaszán további két könyvtár állományának elemzésére és most már hét Szabó Ervin kerületi könyvtár állományának elemzése útján összesítésre s a következő megállapítások rögzítésére. I. A főbb szakcsoportokra vonatkozó tartalmi megjegyzések 1. TÁRSADALOMTUDOMÁNYI IRODALOM A társadalomtudományi irodalom a kerületi könyvtárak állományának 14.7%-át teszi ki. Ez alatta marad az országos átlagnak, de elmarad az 1956 év végén megállapítható % mögött is, amikor az állomány 15.8%-át a társadalomtudománnyal foglalkozó irodalom tette ki. E százalékos csökkenés két okkal magyarázható. A már jelzett fölös anyag kivonása (duplu- mosítása) jelentős mértékben erre a szakra koncentrálódott. Ennek oka egyrészt az, hogy a szerzeményező munkában nem vettük figyelembe az e szak iránt mutatkozó korlátozott érdeklődést, valamint hogy a kerületi könyvtárak gyűjtőkörének akkori tisztázatlan volta itt éreztette leginkább hatását. Tény az is, hogy e szakon belül van a legtöbb időt nem álló brosúra. A százalékcsökkenés másik oka az, hogy az 1957-es évben viszonylag kevés az e szak jelentős részét kitevő ideológiai-politikai irodalomhoz tartozó mű jelent meg, s kétségtelen az is, hogy a kerületi könyvtárosok kisebb része az év első felében e szak fejlesztését elhanyagolta. A Szabó Ervin hálózat 39 könyvtára az alább felsorolt kiadványokat az alábbi példányszámban vásárolta meg: Megbonthatatlan egységben .................................... 11 A szovjet-magyar barátság dokumentuma .......... 18 A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány féléves tevékenységéről .................................................... 27 Bebel: A nő és a szocializmus.............................. 22 5 6
