A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
(Marx—Engels válogatott írásainak magyar nyelvű gyűjteményéből) a magyar munkásmozgalom generációi tanultak marxizmust. Ezért gyakorolhatott ő, aki kívül állott a munkásság tömegmozgalmán, minden szektáns vonása ellenére is olyan nagy befolyást, a magyar munkás- mozgalom menetére, ezért őse ő a magyar forradalmi munkásmozgalomnak. Nagy tekintélyének tudható be az is, hogy az első világháború idején csupán tekintélye és neve sokban elősegítette a mi illegális csoportunk munkájának sikerét. A másik oka a munkánk sikerének és Szabó Ervin ránk gyakorolt hatásának abban keresendő, hogy csak úgy sugárzott belőle a magyar nép iránt való forró szeretete, a magyar munkás- osztályba vetett hite. Ha elméleti pozícióiban tévedett is, végeredményben mindig hű maradt a munkásosztályhoz, a szocializmus ügyéhez. Almának netovábbja a szocialista Magyarország volt. Sötét szemei felragyogtak, valahányszor a magyar nép szép jövőjéről beszélhetett velünk: „Milyen szép is ez a mi Magyarországunk — mondotta — milyen nagyok a mi népünk lehetőségei, ha lerázza magáról a Habsburgok jármát és a tőkések uralmát”. Visszatérő gondolata volt ez sok beszélgetés alkalmával, amelyet a későbbi antimilitarista csoport fiataljaival folytatott. Nagy hazaszeretete mellett gyűlölte a sovinizmust, a magyar uralkodó osztály nemzeti elnyomó politikáját, nacionalista uszítását. Szenvedéllyel írt és beszélt az úri Magyarország elnyomása alatt élő népek és nemzetek nehéz sorsáról, a velük való szolidaritás szükségességéről, a proletár-internacionalizmus hatalmas erejéről. Szeme előtt egy széles, a magyar nép minden rétegét átfogó háborúellenes front kialakítása lebegett. Arra tanított bennünket, hogy mindenkit, feministákat és pacifistákat, keresztény- hívőket és polgári szabadgondolkodásúakat a maga módjára kell mozgósítani a háború ellen. Valamiféle „háborúellenes nemzeti front” lebegett előtte. Nem látta, hogy ez a „népi”, „nemzeti-front”-féle elgondolás utópia, ha nem áll mögötte a népi erőket összefogó forradalmi párt szervező és irányító ereje. A háborús uszítás gyűlölete mellett rendkívül hatott ránk, fascinált bennünket az, hogy éreztük milyen mélységesen szeret bennünket és milyen sokat vár tőlünk, a forradalmi mozgalom fiataljaitól. Lehetetlen volt nem éreznünk, hogyan hitt ő az ifjúság forradalmi lendületében, erejében. Az első világháború idején (ellentétben sok régi baloldali elvtárssal) Szabó Ervin teljes segítőkészséggel állt mögöttünk. Példaképünk volt a lelkiismeretes munkában, kötelességtudásban. Legfőbb reményét a fiatal generációból toborzott új tanítványaiba helyezte; nélküle a munkások és diákok forradalmi csoportja alig férkőzhetett volna rövid idő alatt olyan közel a tömegekhez. Ő teremtette meg a Galilei-kör- höz tartozó diákok és egyéb értelmiségiek, valamint a budapesti nagyüzemekben (Csepel, az albertfalvai és mátyásföldi repülőgépgyár stb.) dolgozó „régi” szindikalista munkások és a frontról szabadságolt forradalmi katonák között az első kapcsolatokat. A beavatottak mindenütt tudták, hogy a mozgalom mögött Szabó Ervin áll; az ő tekintélye sokban hozzájárult ahhoz, hogy ez a csoport a januári nagy sztrájk és az azt követő egyéb sztrájkokban egyre növekvő befolyásra tesz szert a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek tömegei között. Reánk gyakorolt hatásának talán legfőbb titka az orosz forradalom iránt tanúsított lelkesedésében rejlett. A csoportunkkal folytatott titkos összejöveteleken állandóan hangsúlyozta az orosz forradalom jelentőségét; arra tanított, hogy a forradalmi munkásokat az üzemekben, a fronton, a kaszárnyákban az orosz példa követésére kell buzdítani. Kezdetben segített illegális röpirataink megszövegezésében: így pl. ellenőrizte „A Zimmer- waldhoz csatlakozó magyarországi szocialisták csoportja” és a „Katonatestvérek” című röp- iratok szöveg-tervezetét. Örült neki, hogy ezekben erős hangsúllyal szólítjuk fel a tömegeket az orosz munkások és katonák példájának követésére. (Az egyik röpirat, a Kerenszki-kormányt „a forradalomban élősködő orosz burzsoá kor- mány”-nak nevezi és ezt, valamint a nemzetközi munkásság, az orosz forradalom iránti cselekvő szolidaritásának gyengeségét teszi felelőssé azért, hogy még tovább folyik a háború.) Szabó Ervin a háború utolsó hónapjaiban súlyos beteg lett, illegális csoportunk már egyre kevésbé érezhette munkájában az ő segítségét és támogatását. A mozgalmunk azonban ebben az időben már Mosolygó Antal, Korvin Ottó, Sallai Imre és mások vezetésével egyre nőtt és izmosodott. Minden elméleti tévedése és sokszor a marxizmustól eltérő pozíciója ellenére is a szocialista forradalmár lendületével állt mögöttünk, harcolt velünk —, hasonlóképpen, mint a prou- dhonisták és a blanquisták a párizsi kommün idejében, — mikor eljött a cselekvés órája Szabó 5
