A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
A mikrofilmtár felállításának terveit részletesen ki kell dolgozni: milyen mennyiségben, mekkora kapacitással kívánja a könyvtár mikrofilmtárát felállítani. Sebestyén Géza, a Műszaki Egyetem Könyvtárának osztályvezetője elismerte, hogy a beszámoló helyesen tárja fel a közművelődési és a tudományos feladatokat. Még hangsúlyozottabban, harmonikusan egybe kellett volna olvasztani a kettőt. A Fővárosi Könyvtár, noha több évtizede általános tudományos könyvtárnak nevezi magát, ezt az általánosságot csak a humaniórák, a társadalomtudomány terén valósította meg következetesen. Az általános gyűjtőkörű tudományos, vagy magasszintű közművelődési könyvtár pedig nem zárkózhat el a népszerűsítő művek gyűjtésétől, idegen nyelven is, a természettudományok területén sem. A beszámoló is bizonyítja, hogy e területeken kétszer akkora a kereslet, illetve a kölcsönzés, mint a beszerzés. Kondor Imre, a Műszaki Egyetem könyvtárának vezetője ehhez kapcsolódott. A magasszintű közművelődési könyvtár előbb-utóbb feltétlenül általános tudományos könyvtárrá válik, hiszen a lakosság műveltségének növekedésével párhuzamosan egyre több tudományágban megközelíti a magas szint a tudományos szintet. Ezt a nivellálódást a fejlődés hozza magával, tehát a könyvtárnak nem is kell külön „gondot” fordítani rá. A könyvtárnak, a hálózati központi feladatait figyelembe véve, ki kell dolgoznia a könyvtár-technológiai kérdések megoldását. V. Waldapfel Eszter, a Széchényi Könyvtár helyettes vezetője felhívta a figyelmet, hogy az állomány rétegződésének történetét még alaposabban fel kell tárni. Nagyon helyes, ha a könyvtár végre elkészíti történetét, eddig sajnos egy könyvtárunk története sincs megfelelően, korszerűen feldolgozva. A tájékoztató és a bibliográfiai munka egyesítése feltétlenül a fejlődés útját jelenti, a Széchényi Könyvtár is tervezi ennek a kérdésnek kidolgozását. Vértes György, az Országgyűlési Könyvtár vezetője rámutatott arra, hogy szorosabb egységet kellene teremteni az egész fővárosi közművelődésügyben. A Budapesti Tanácsnak kellene arról gondoskodni, hogy alkalmat teremtsen a Szabó Ervin könyvtár, a szakszervezeti könyvtárak, a művelődési otthonok és a TTIT munkájának egybehangolására. Páldi Róbert, a Veszprémi megyei könyvtár vezetője kérte, hogy a Szabó Ervin könyvtár számoljon be az új munkamódszerekkel, új szervezeti formákkal elért eredményeiről, mert az ország közművelődési könyvtárhálózata sokat szeretne tanulni a könyvtártól. Voltak azonban olyan esztendők, amikor úgy érezték, hogy a Szabó Ervin könyvtár elmaradt, nem tanít, hanem tanul a többi közművelődési könyvtártól. Szekeres Pál, a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályának vezetője szerint a beszámoló és a terv új szakaszt jelent a könyvtár fejlődésében. Több évi bizonytalankodás után a könyvtár felismerte helyes feladatait. A beszámolót, lerövidítve és az elvi bevezető részt kiegészítve, megfelelőnek találta arra, hogy a Budapesti Tanács ennek alapján tárgyalja meg a könyvtár ügyét. Ha megértéssel fogadja és biztosítja az anyagi feltételeket is, jelentős fejlődés áll a könyvtár előtt. A vita végén Révész Ferenc intézetvezető és a könyvtár jelenlevő vezető munkatársai egészítették ki a beszámoló egy-egy részét. Nem hasonlíthatjuk a mi munkánkat Szabó Ervin munkájához, de befejezésül ide kívánkozik az a tény, hogy hasonló jelentőségű vita a könyvtárról negyvenhét esztendeje 1910-ben zajlott le. Szabó Ervin és Bárczy István polgár- mester „szakértekezletre” hívták össze a budapesti nagy könyvtárak vezetőit, a törvényhatósági bizottság tagjait és kiváló tudósokat. A vita arról folyt, Szabó Ervin „Emlékirat”-a alapján, hogy szükséges-e a fővárosnak nyilvános könyvtárat létesítenie. Közismert, hogy az értekezlet lelkesen pártolta a tervet és néhány esztendőre a főváros pénzt is biztosított. Később azonban az anyagi források évtizedekre elapadtak. Egy félévszázad múltán a Könyvtárügyi Tanácsban arról folyt a szó, miként lehet még jobbá tenni Budapest könyvellátását, milyen különleges feladatokat kell és lehet a Szabó Ervin könyvtárnak vállalnia. 1958-as költség- vetésünk már módot ad a feladatok jobb ellátására és a Tanács Végrehajtóbizottsága minden bizonnyal elfogadja hároméves tervünket is, amelynek indoklása nagyrészt azonos a fenti értekezlet elé terjesztett beszámolóval. Ezután valóban megindulhat a könyvtár új munkája a szocialista közműveltség színvonalának emeléséért. (M. M.) 54
