A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
A 250 ÉVES MARTINELLI TÉR 1. A tér keletkezése Aki ma dolga után sietve áthalad a Belvárosnak, a City-nek ezen, az 1945-ös bombázás „jóvoltából” alaposan megtágított terén, aligha gondol arra, hogy a régi Pestnek ez az egykor egészen szűk, hangulatos terecskéje, amely most kétszázötven éves múltra tekint vissza- tulajdonképpen a véletlennek köszönheti keletkezését. Buda 1686-os visszavívása után Pesten is ingyen osztották a házhelyeket, hogy biztosítsák az elnéptelenedett város újbóli benépesedését. Mindössze azt a feltételt szabták, hogy a tulajdonosnak záros határidőn belül házat kell építenie az ingyen-telken. így jutott Venerio Ceresola császári építőmester és egyben Buda város tanácsosa, a budai városháza (később az I. kerületi elöljáróság, ma a Vármúzeum székhelye) első építője a török hódoltság utáni években, érdemei elismeréséül az Úri utca (később Koronaherceg, ma Petőfi Sándor utca), az Irgalmasok utcája (később Gránátos, ma Városház utca), a Bécsi utca, valamint a későbbi 1725 és 1732 között felépült szervita templom által határolt, szabálytalan alakú telek bir, tokába. A telken akkor házak romjai állottak, nem üres tér volt. Ceresola, nem tudjuk okát, miért, nem épített a telken házat, hanem most 250 éve, 1707-ben, pénzzé tette a romos házhelyet: Suchentrunck János György kóvácsmesternek adta el, aki a telken kovácsműhelyt rendezett be. A kovácsműhely döntötte el azután a telek sorsát, amely örökre beépítetlen maradt és két és fél évszázadon át a nem messze vonuló városfalak közé zsúfolt Belváros egyik — igaz, elég szerény méretű — tüdejéül szolgált. Az történt ugyanis, hogy az 1689-ben Pestre telepedett szerviták új templomuk és kolostoruk felépítéséig a rokkantak palotája helyén, illetve annak közelében állott török mecsetet, az ún. Nagymecsetet, vagy Szépmecsetet, továbbá a mellette lévő „török házat” kapták meg használatra. Ezt az utolsó pesti mecsetet a törökök a Johannita lovagrendnek a XV. században ezen a helyen épült Szent Miklós templomából alakították át mecsetté, amely a szerviták beköltözésének időpontjában elhagyott volt és lőportoronynak szolgált. Az elhanyagolt, piszkos mecsetet a szervitáknak alaposan ki kellett takarítaniok, mielőtt használatba vehették, de már 1689 augusztus 23-án megtartották benne az első misét.1 A szerviták mögött Kollonics bíboros állott, aki így búcsúztatta a Bécsből Pestre induló szervitákat: „Mellettetek én és a kancellár működünk; keressetek tehát jó helyeket, hiszen közbenjárásunk által csak a legjobbakat remélhetitek”.2 Az osztrák gyarmatosító politika szekerét tóló, germanizáló törekvéseiről hírhedt bíboros támogatását élvező szervitáknak nem is voltak különösebb nehézségeik — egészen 1707-ig, amikor az említett Suchentrunck kovácsmester szerezte meg Ceresolától az üresen ásítozó romtelket. A szervita atyák nyugalmának egyszeriben vége szakadt, mert a kovácsműhely zaja zavarta őket ájtatosságaik 107
