A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen
>, Népszava” jelentkezett. (1918. szept. 8-i száma.) Szabó Ervin mellett indított polémiát a radikális-párti „Világ” is, mely több terjedelmes cikkben leplezte le a vádaskodók módszereinek nevetséges, dilettáns voltát. A könyvtár védelmében megjelent cikkek közül csak egyet emelünk ki, Kaffka Margitét, legnagyobb magyar nőírónk tárcáját, melynek nemcsak az ad különös jelentőséget, hogy a forradalom előtti utolsó támadás kapcsán így került be közvetve az irodalomtörténetbe is a Fővárosi Könyvtár sorsa, de figyelmet érdemel a védirat azért is, mert ez Kaffka egyik utolsó Írói szereplése. Ismeretes ugyanis, hogy a nagy írónő néhány hét múlva spanyolnáthában hirtelen elhúnyt. „A könyvek ügyében” — ez a címe Kaffka Margit szóbanforgó cikkének. A könyvek körüli háborúsággal kapcsolatban többek között ezeket jegyzi meg négyhasábos írásában : „Azokvetetlenkedés, piszkálódás, bőribenem- férés már megint módot lelt, hogy ráuszítsa a konzervatív sajtót egyikére Budapestünk nagyon kevés igazán kitűnő kultúrintézeteire : ezúttal a Fővárosi Könyvtárra. Nálam hiva- tottabb hozzászólók már illőkép megfeleltek — érvekkel és komoly cáfolatokkal — Bangha páternek és a Budapesti Hírlapnak is. Úgyszólván a közönség nevében szólalok meg itt nyilvánosan, elszomorodván : be kár az ilyen hajszákért. Be kár kedvét szegni próbálni elszánt és kitartó buzgalmú, nagyszerűen következetes és kötelességtudó embereknek ... Mintha legalábbis minden utcaszegleten volna egy ilyen könyvtárunk ! Ahová bemehet bármikor, bármilyen emberi lény . . . Foltos cipőjű vagy ragyogó — megkaphat akármilyen könyvet, szíves útbaigazítást, olvashat kedvére tiszta, fűtött helyiségben . . . Gondoljon csak kiki a maga elkedvetlenítő tapasztalataira, az ürességtől kongó „olvasótermekre" vagy annak a néhány embernek megbotrán- kozott pillantásaira, kik mintegy zokon venni látszottak egy-egy szakkönyvtár használatát . . . Aki mifelénk nem tud tájékozódni, hogy kit hogyan méltóságozzon, vagy kinek mennyi borravaló jár, az meg '"se mozdulhat . . . Hadd mondjam el még egyszer, mintegy a közönségből, hálásan, hogy minden egyszerű ajánlott levelet postára adnom Magyarországon mindig nehezebb volt, több várakozással, nyeléssel, indolencia és bürokratagőg elviselésével járt, mint tíz könyvet kivenni a Fővárosi Könyvtárból. Milyen kár az ilyen hajszákért, milyen jó, hogy a Fővárosi Könyvtár emberei közül egy sem fogja ettől elveszíteni se elszánt türelmét, se kötelességtudását, se munkaszeretetét.“43 Négy nappal Szabó Ervin halála előtt jelent meg az a szeretetteljes gyógyírnak szánt harcostársi és baráti kiállás a nagy szocialista tanító egyik legkedvesebb alkotása, a Fővárosi Könyvtár mellett. 1918 szeptember 30-án húnyt el Szabó Ervin. Személyében a „fővádlott”, a reakció egyik leggyűlöltebb ellenfele távozott a könyvtár forradalmi gárdájából. Az embertelen hajszára azonban nem a halott ellenfélnek kijáró kegyelet tette a pontot, hanem a történelem: a demokratikus forradalom 1918. október 31-i győzelme. Ezzel egyaránt anakronisztikussá váltak a rágalmak és a letűnt rendszer szempontjából valóságos politikai vádak is. Űj szakasz kezdődött akkor a könyvtár történetében. Ennek a proletárdiktatúra alatt gyors iramúvá lett építőkorszaknak kiteljesedésére, a Szabó Ervin-i program zavartalan megvalósítására az ellen- forradalom negyedszázados megszakítása miatt a felszabadulás után kerülhetett csak sor. Remete László 83 6* 13;20
