A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen
amely bizonyította, milyen égetően sürgős a könyvtárhálózat fejlesztése. Nem így a Magyar Könyvszemle névtelen cikkírója, aki a legotrombább módszerektől sem riadt vissza, hogy az új közkönyvtár megnyitásának jelentőségét kisebbítse : „Ily méretekben egy közel milliós városban annyi fiókot kellene létesíteni, amennyi azoknak az egyéb közrendeltetésű épületeknek száma, amelyekhez a pesti humor e házikót hasonlítja."33 Ezt a reakció módszerére jellemző ízléstelenséget kordokumentűmként kellett idéznünk. Szemléletes példája ez annak, milyen módszerekkel dolgoztak olyanok, akiknek nem kellett a könyvtár. Míg Gabriel Chevallier világhírű regényében, a Botrány Clochemerleben, a derék clochemerleiek az illemhely ügyéből csináltak nevezetes „közügyet“ a kisvárosi burzsoázia bor- nírtságának tüneteként — addig a világvárossá nőtt Budapesten egy komoly tudományos lap hasábjain a valóban közügyet képező nyilvános könyvtár kérdését állították sokkal nagyobb bornírtsággal pellengérre—„egyéb közrendeltetésű épületekhez” hasonlítva azt. Az a csűrés-csavarás, amellyel a névtelen szerző a közművelődési könyvtárak feleslegességét szerette volna bizonyítani, ugyancsak leleplezte igazi szándékait. Egyfelől ugyanis megállapította, hogy ilyen „liliputi könyvtárak” teljességgel meddő vállalkozások a milliós város könyvszükségletének kielégítésére, másfelől viszont ugyanott, ugyanő leszögezte, hogy a „város pénzügyi helyzete aligha olyan, hogy a sok apró könyvtár megvalósítására csak gondolni is lehessen.”34 De hiszen az olvasók özönlése azt bizonyítaná, hogy égetően szükség van ilyen intézményekre ! A „Magyar Könyvszemle” szerint ép ellenkezőleg : amit Szabó Ervin és hívei elméletük gyakorlati igazolásaként mint hatalmas sikert könyveltek el, arról a konzervatív lap véleménye, hogy ez „ . . . a legteljesebb kudarc, ami sajnálatosan bizonyítja, mily kevéssé képes a könyvtár vezetősége előre látni ideáljai megvalósulásának praktikus következményeit.“35 Vagyis ebből ismét az következik, hogy ha nem tudják az összes olvasók szükségleteit egyszerre kielégíteni — akkor egy fiókot se nyissanak. Két esztendővel később új vihart indít el Gulyás Pál egy kisebb bírálata. Említést érdemel ez elsősorban azért, mert sokkal veszélyesebb körülmények közt: a háború teljében keletkezett, de azért is, mert ehhez két érdekes, de elfeledett Szabó Ervin dokumentum kapcsolódik. Az említett támadás előzményeiről szólva utalnunk kell arra, hogy a könyvtár tevékenysége a háború elején nem lanyhult, sőt egyes területeken erősödött. 1913-ban a könyvtártól függetlenül Kőhalmi Béla, Szabó Ervin munkatársa, szaklapot indított „Könyvtári Szemle” címen, ez a háború alatt megnövekedett terjedelemben jelent meg. Az érdekes, színes folyóirat mellé 1916-ban ugyancsak könyvtárosi, könyvészeti kérdésekkel foglalkozó füzetsorozatot indítottak „Könyvtári Füzetek” címen. A füzetsorozat első számához (Dienes László : „Walter Hoffmann könyvtári törekvései”) Szabó Ervin írt előszót. A Könyvtári Szemle és a mellette indított Könyvtári Füzetek kiadására Lantos antikvárius és kiadó vállalkozott. Szabó Ervin és gárdájának rendkívüli aktivitása egyre jobban felkeltette a könyvtárügy hivatalos csúcsszervének, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának féltékenységét. Ez a Tanács maga is adott ki lapot „Múzeumi és Könyvtári Értesítő” címen. A Könyvtári Füzetek első számának megjelenése után jelent meg arról a szakmai és politikai féltékenység jeleit magán viselő kritika — Gulyás Pál bírálata. Körülményes fogalmazásban többek között azt állította, hogy a készülő kiadványsorozat, melyhez tehát a Fővárosi Könyvtár igazgatója írt bevezető „iránycikket”, magán viseli „a Lantos antikvárius kiadó üzleti bélyegét”. A rágalom rendkívül súlyos volt. Szabó Ervin tollat ragadott és levélben kért elégtételt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnökétől, Wlassics Gyulától, többek között az alábbiakat írva : .........Gulyás Pál úr bírálatot ír a Könyvtári F üzet 1. számáról. Megállapítja bevezetőül, hogy az új vállalat «bátran minősíthető a Fővárosi Kőnyvt. szellemi szülöttének, s mint ilyen, kétségkívül hű tükre lesz annak a szellemnek, és azoknak a törekvéseknek, amelyek a modem irányba átszervezett Fővárosi Könyvtárt mozgatják». Befejezésül ezt írja: «Végül néhány szót a Könyvtári Füzet munkaprogramjáról. Egyes, a programba felvett füzetek : Vezérfonal szegény könyvkedvelők számára, A magyar irodalom desiderátu- mai címük után ítélve nagyon is magukon 79
