A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fennállása 50 éves évfordulójának megünneplése
nisztérium nevében köszöntötte a könyvtárt, majd rámutatott arra a kimagasló szerepre, melyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az egész magyar könyvtárügy fejlődésében betöltött. „1904 óta harcolt Szabó Ervin a városi könyvtárban mindannak az újnak a meghonosításáért, amely a néphez közelebb hozta a könyvet. Elméleti és gyakorlati téren egyaránt lelkesen és eredményesen küzdött a könyvtárügy, az általa vezetett könyvtár fejlesztéséért. Először adott helyet az egyetemes tizedes osztályozásnak, mely minden fogyatékossága ellenére is, mindmáig használatos, sőt most terjedt el az ország könyvtáraiban. Munkatársaival kijavította a rendszer sok hibáját, különösen a társadalomtudományok terén. A könyvtári értesítők a mindennapi munka kérdéseinek elemzésével, a külföldi tapasztalatok ismeretével igen fontos és hasznos könyvtárügyi tájékozódást nyújtottak. A Fővárosi Könyvtár használta először a ma országos érvényű kétkártyás kölosönzési rendszert. A jól vezetett könyvtárat az elmúlt ötven esztendő folyamán mindig azok az olvasók keresték fel, akik a kor égető társadalmi és politikai kérdéseire kívántak választ kapni. A könyvtár anyaga : a gondosan megválogatott társadalomtudományi és politikai művek, a szocialista gondolkodók és forradalmárok, a szétbomló polgári társadalomból kiutat keresők művei, az antimilitarista írások sokak fejlődéséhez és harcához adtak komoly segítséget.“ Jánosi Ferenc ezután megemlítette, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a forradalom izzó talaján nagy könyvtárfejlesztési tervek nőttek, a tervek kidolgozói nagyrészt a Fővárosi Könyvtár dolgozói voltak. Nem rajtuk múlott, hogy több mint negyedszáz esztendőt kellett várni a tervek megvalósítására. „A felszabadulás után szép feladatot kapott a könyvtár megújult művelődéspolitikánkban. Negyvenéves gyakorlatát adta át a születő népkönyvtáraknak, élen járt az új szocialista-realista irodalom és klasszikusok megismertetése terén. A Szabó Ervin Könyvtár kísérletezte ki először az olvasókkal való foglalkozás új módszereit. Nemzeti művelődésünk fejlődésének igen jelentős szakasza volt az a félévszázad, amelyre a könyvtár dolgozói ma büszkeséggel emlékeznek vissza. E fejlődés részese könyvtáruk is. Szabó Ervin olyan könyvtárat tervezett, amely egyként szolgálja a tudományt és a széles néptömegek művelődését. Ma valóra válthatjuk és valóra is váltjuk ezeket a törekvéseket. Kérem a könyvtár minden munkatársát, hogy dolgozó népünk művelődéséért folytatott harcunkban az elmúlt 50 esztendő nagy hagyományaihoz méltóan álljanak helyt továbbra is.“ ' Jánosi Ferenc után Biró László elvtárs, az MDP Budapesti Pártbizottságának tagja, az Esti Budapest szerkesztőbizottságának vezetője üdvözölte a könyvtárt. ,,A könyv, az irodalom, a tudás minden barátja jól emlékszik azokra az időkre, amikor még könyvtáruknak negyedannyi fiókja volt, mint ma, amikor a magyar irodalom és tudomány egy-egy művét egy, maximálisan két- három példányban szerezték be és nem 50 — 00 példányban, mint ahogy manapság. Azt hiszem, ennél jellemzőbb számot nehéz lenne találni annak kifejezésére, ami a felszabadulás utáni könyvtárt megkülönbözteti a régitől. Az elmúlt napokban régi VIII. kerületi ba rátokkal beszélgetve felidéztünk egy felszabadulás utáni kicsi, de jellemző epizódot. A kultúra ás könyv barátai közül néhányan, kommunisták és pártonkíviiliek futottak lélek- szakadva a felszabadulás utáni első napokban a VIII. kerületi pártszervezethez, kérve, hogy segítsünk gyorsan, jöjjünk, mert barbár fosztogatók szét akarják hordani kerületi könyvtárunk könyveit. És akkor a kerületi párt- bizottság, a szovjet hadsereg keiületi parancsnoksága segítségével, természetesen gondoskodott a könyvtár védelméről, hiszen a kommunisták jól tudják és vallják, hogy a nép növekvő kultúrája táplálja, erősíti a nép szabadságát, mint ahogy fordítva is igaz, csakis a nép- szabadság levegőjében terebélyesedhet és terebélyesedik is a népi kultúra. Hogyan is lehetett volna elképzelni a Horthy-idők kulturális viszonyai között, hogy könyvtárak létesültek volna a városnak olyan külső részein, mint a csepeli Királyerdő, vagy Rákospalota és Újpest? Reálisan vajon lehetett volna arra gondolni, hogy egy év alatt, mint ahogy ez 1953-ban Budapesten történt, 13 000 munkásnál több iratkozzék be a könyvtárakba, hogy egyetlen év alatt főiskolai, általános iskolai tanulók, értelmiségiek, háztartásbeliek sok ezres tömegével szaporodik a fővárosban a művelődő emberek sokasága.“ Bíró László ezután a könyvtár kulturális tömegmunkáját méltatta, majd így folytatta : „Különösen jelentős, és szeretném éppen ezért aláhúzni azt a segítséget, amit a Szabó Ervin Könyvtár a párt útmutatásainak meg59
