A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
1951-ben rendeztük meg — szovjet tanulságok alapján — első nagy olvasóértekezletünket. Színhelye az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi fakultásának aulája, előadója Dienes László, könyvtárunk akkori igazgatója volt. Az értekezletet központunk és az egész hálózat olvasói számára tartottuk. Igen sokan jelentek meg és — ami a legfontosabb — alkalmat adott a kerületi könyvtárak olvasóinak, hogy intézményünket megismerhessék. Azóta rendszeresítettük ezeket az értekezleteket. Általában évenként, minden részlegünkben (Pedagógiai Könyvtár, Szovjet Gyűjtemény) megtartjuk. Központunk népszerűsítését szolgálják azok a csoportos könyvtárlátogatások, amelyeken egy-egy könyvtáros vezetésével ismertetjük könyvtárunk történetét, állományát stb. E látogatók többnyire iskolák, főiskolák tanulói és kerületi könyvtáraink olvasói. Fontosak ezek a könyvtárismertetések a Pedagógiai Könyvtár számára, ahol elsősorban azzal a céllal történnek, hogy a felnövekvő pedagógus-nemzedék megismerje a későbbi munkájához szükséges szakirodalmat. Végezetül megemlítjük a külső propaganda egyéb általunk felhasznált eszközeit, mint *utcai plakátok, filmszínházban dia-film stb. Olvasótáborunk érdekeit és könyvtárunk népszerűsítését szolgáltuk, amikor 1950-ben a nyitvatartás idejét este 10 óráig meghosszabbítottuk. Könnyítést jelentett olvasóink számára az is, hogy a Szabó Ervin-hálózat bármelyik könyvtárába beiratkozott olvasó igénybe veheti valamely másik könyvtárunkat is. Ez az intézkedés hozzájárult a Központ és a fiókhálózat kapcsolatának szorosabbá tételéhez. Könyvtárunk népi demokratikus államunk, dolgozó népünk Könyvvédelem. Könyv- tulajdonát képezi. Számunkra, könyvtárosok számára ez azt kötészet jelenti, hogy fokozottabban kell óvnunk állományunk épségét. Az állomány megőrzésének, megóvásának alapvető feltétele a könyvtár állományának pontos számbavétele. Ez a leltározással és a hiányjegyzék pontos összeállításával 1953-ban és 1954-ben történt meg. Könyvállományunk védelmét három úton biztosítjuk: 1. Jogi, adminisztratív intézkedésekkel. 2. A könyvállomány épségét szolgáló intézkedésekkel. 3. Nevelőmunkával. 1. Felsőbb szerveink rendelkezéseinek sora szolgálja a könyvállomány, mint szocialista tulajdon védelmét. E rendelkezések érvényesek hazánk minden könyvtárára, tehát nem tartoznak e jelentés keretei közé. Vannak azonban olyan belső intézkedéseink, amelyekkel saját kereteink között védjük állományunkat. így pl. az az eljárás, hogy a könyvkérő cédula egyben kapucédulaként szolgál. Ugyancsak a könyvvédelmet szolgálják olyan intézkedések, mely szerint tilos kabáttal és aktatáskával a könyvtár helyiségeibe menni. Jogi, adminisztratív intézkedésekkel igyekszünk érvényt szerezni a könyvállomány védelmét szolgáló rendelkezéseknek és törvényeknek. 1949—1954-ig terjedő időben, eredménytelen felszólítás után, több esetben indítottunk peres eljárást (kimutatás a 36. oldalon). Statisztikánk azt mutatja, hogy a peresítés mint legvégső eszköz kis eredménnyel jár, a műveknek legfeljebb 1/3-át tudjuk visszaszerezni. Ennek oka az is, hogy a felsőbb szervek nem mindig a megfelelő gondossággal kezelték ezeket a peres ügyeket. Munkánknak arra kell tehát irányulnia, hogy — amennyire lehetséges — a peresítést elkerüljük, helyette a megelőző rendszabályokat kell hatékonyabbá tenni. Statisztikánk mutatja továbbá, hogy rendkívül nagy szükség van, fokozottabb mértékben mint eddig, könyvvédelmünk harmadik eszközére, a nevelőmunkára. 2. Könyvállományunk folyamatos javítását, puha fedőlappal ellátott új szerzemények, valamint folyóirat- és újságállományunk kötését részben belső kötészetünkkel, részben külső műhelyek igénybevételével végeztük. A külső kötészet igénybevétele szükséges volt, bár lényegesen drágábban dolgozott mint belső műhelyünk. Kötészetünk képtelen volt 3» — 11-33 35