A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Kondorosi Sándor: Könyvelhelyezés, raktározás, leltározás
bizonyult az 1953. évben megtartott alapleltározás. Mivel az elveszett könyvek céduláit elődeink a nyilvános katalógusokból nem szedték ki, a hiányok megállapításával 1913 májusáig — raktári rendszerünk bevezetéséig — kellett visszamennünk. Ezt a műveletet a régi helyrajzi naplók és az új leltárnaplók egyeztetésével végeztük el. Az alapleltározás befejezése (1953. augusztus 31.) után azonnal hozzáfogtunk könyvtárunk legforgalmasabb könyvanyaga, az Általános Gyűjtemény hiányjegyzékének összeállításához. A leltározás által megállapított könyvhiányokat raktári helyükön újra ellenőriztük, s 1954. augusztus 20-ra elkészítettük az 5001—101 800- ig és 310 001—337 000-ig számozott önálló művek hiányjegyzékét. A hiányjegyzékben az 1913 óta természetes forgalomban elveszett, az elhasználódás, csonkítás folytán kiselejtezett könyvek, az I. és II. világháborúban eltűnt és elesett kölcsönzők vissza nem szolgáltatott könyvei, a II. világháborúban bombázás által elpusztult művek, továbbá az 1945-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által jegyzékbevétel nélkül kivont fasiszta könyvek, valamint az 1913 óta pénzben megtérített elveszett művek szerepelnek. A160 779 kötetet magábafoglaló gyűjteményben az 1913-tól 1953. augusztus 31-ig keletkezett hiány: 12 324 kötet, vagyis 7,6%. Az 1913 óta keletkezett hiány egyes tételeiről, de legfőképpen a rendkívüli veszteségekről megbízható számadataink nincsenek. A múlt laza nyilvántartása ezekről nem tud számot adni. így ha figyelembe vesszük, hogy a 40 év óta előállott hiány jobbára a háborús idők rendkívüli tételeiből tevődik össze, megállapíthatjuk, hogy a hiány százalékaránya nem nagy. Ha a hiányokból a rendkívüli tételeket levonjuk, a természetes forgalomban elveszett könyvek száma mintegy 2,0—2,5%-ra zsugorodik össze, ami normálisnak, sőt kedvezőnek mondható. Az 1954-ben készült hiányjegyzék az 1913. évtől 1953. augusztus 31-ig keletkezett hiányokat tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy a legközelebbi állományellenőrzéssel már csak az 1953. szeptember 1. óta keletkezett hiányokat kell kimutatnunk. A hiányjegyzék elkészítése után azonnyomban hozzáfogtunk a hiányzó könyvek céduláinak a nyilvános katalógusból való kiszedésének ellenőrzéséhez, egyrészt, hogy az olvasókat megkíméljük a felesleges kereséstől, másrészt, hogy a könyvtárosok hiányzó könyvekkel járó meddő munkáját kiküszöböljük. Y. A KÉZIKÖNYVEK ISMÉTELT FELDOLGOZÁSÁNAK MEGSZÜNTETÉSE, ILLETŐLEG A KETTŐS BESOROLÁS BEVEZETÉSE Kézikönyvtárunk rendbentartása, kézikönyveink feldolgozása és szabad használatra alkalmas tárolása egyik régi megoldásra váró problémája volt könyvtári gyakorlatunknak. A kézikönyvek feldolgozása és a kézikönyvtárból való kivonásának művelete a múltban nehézkes, ennélfogva lassú volt. Eddig a kézikönyveket kétszer dolgoztuk fel, először amikor a kézi- könyvtárba soroltuk, másodszor amikor onnan kivontuk, ill. a raktárba helyeztük. A legfrissebb kézikönyvek besorolása, a szükségleteknek megfelelő változtatások, a tudományos értékét vesztett könyvek kiiktatása a könyvanyag folytonos cserélődését vonják maguk után. A kézikönyvtár mint különgvűjtemény nem állandósulhat, nem „merevedhet” meg, folytonosan megújuló állomány. Ebben is különbözik minden más gyűjteménytől. Kézikönyvtárban, kevés kivétellel, csak ideiglenes elhelyezést nyerhetnek a könyvek. Ezekből az elvekből indultunk ki, amikor a régi munkaigényes, nehézkes feldolgozás és tárolás rendje helyébe új rendszert vezettünk be abból a célból, hogy kézikönyvtárunk anyagát egyszerűbben és gyakrabban változtathassuk, a felmerült folyton változó szükségleteknek megfelelően. Kézikönyvtárunkat mint önálló gyűjteményt, 1954 augusztusában megszüntettük. Azóta külön ebbe a gyűjteménybe nem dolgozunk be könyveket. Kézikönyvtárunk anyagát az Általános Gyűjteménybe sorolt könyvekből állítottuk össze. Az Általános Gyűjteményből a kézikönyvtárba helyezendő könyvek bedolgozása, nyilvántartása és tárolása az alábbiak szerint ment végbe: Az Általános Gyűjteménybe bedolgozott, de a Kézikönyvtár számára kijelölt könyvbe a raktári és leltári számon kívül, a szokásos módon, a rendelőcsoport egyidejűleg bejegyzi a mű „K” (Kézikönyvtár) szakjelzetét is. Ebből következik, hogy a kézikönyvet külön „K” leltámaplóba nem vesszük fel. Vagyis az új 132
