A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Kondorosi Sándor: Könyvelhelyezés, raktározás, leltározás
index-szel látjuk el. A számindexet a helyrajzi számtól kötőjellel (8—1, 8—2,8—3 stb.), a leltári számtól per-jellel (8/1, 8/2, 8/3 stb.) választjuk el. A könyvre való aranyozásnál viszont a szám( 8 8 81 —, —, I stb.). A számindex kapcsolásának 3 féle alakzatára szükség van egyrészt, hogy a helyrajzi számtól megkülönböztethessük a leltári számot, másrészt, hogy a könyv gerincén a számindex, mint a könyvcsoport jelzete, első tekintetre szembetűnő legyen és a vékonyabb könyv gerincén is elférjen. II. A KÖNYVEK EGYEDI NYILVÁNTARTÁSÁNAK BEVEZETÉSE Az alapleltározási rendelet nyomán 1953 január elsejével az Általános Gyűjtemény könyveinél bevezettük az egyedi nyilvántartást, s ezzel egyidejűleg a régi helyrajzi naplókba a könyvek további bejegyzését megszüntettük. A szakrendben felállított különgyűjtemények új szerzeményeinek leltárbavételét, az alap- leltáruk elkészítése után (1953. augusztus 31.) folytatólagosan végezzük. Eddig a beérkezett könyvek nyilvántartására csupán helyrajzi naplónk volt. A helyrajzi naplókba művenként egy tételben vezettük be a szerzeményeket, tekintet nélkül kötetszámukra. (Pl. 11075 Kossuth Lajos Iratai. 13 db.) A könyvek csak helyrajzi számot kaptak, leltári számot nem. Régi helyrajzi naplóink fogyatékosságait a következőkben jelölhetjük meg: 1. A már bejegyzett művekhez tartozó, később beszerzett kötetek, ill. példányok darabszámát utólag kellett beírni a megfelelő tételekhez, amit nem egy esetben elmulasztottak, ennélfogva ezek kimaradtak a nyilvántartásból. Az utólagos bejegyzések (köteteknél, ill. példányoknál -f- 1 jelzéssel) valósággal elvesztek a tételek sűrűjében. 2. Könyvtárunk állományának darabszámát pontosan kimutatni nem tudtuk, mivel a naplók nem egyedi, hanem művenkénti nyilvántartásra szolgáltak. 3. Mivel a megfelelő könyveímek mellé csak a mű darabszámát vezethettük be a helyrajzi naplókba, katalógus nélkül lehetetlen volt annak megállapítása, hogy a beírt darabszám hányadik kötetnek, ill. kötetrésznek vagy példánynak felel meg. (Pl. I. köt. 2. rész, vagy 3. példány.) 4. A művek egyes köteteinek, vagy a többespéldányok egyikének selejtezése, kiiktatása nehézkes volt. A változások bevezetése számtalan esetben elmaradt. 5. Az elveszett vagy megcsonkult, ennélfogva kiiktatott könyvek darabszámát, csak a naplók tételről-tételre való számlálásával tudtuk megállapítani. Ez különösen a többkötetes műveknél és a többespéldányoknál okozott nehézséget. Az egyedi nyilvántartás bevezetésével, a leltárnapló rendszeresítésével könyvállományunk nyilvántartása nagymértékben megjavult s megbízhatóbbá vált. Az új egyedi nyilvántartóban szerencsésen egyesül a leltár- naplóval a helyrajzi napló. Minden külön- gyűjteménynek és az Általános Gyűjtemény hat könyvcsoportjának külön-külön leltárnaplót nyitottunk, az előírás szerinti rovatozással. Természetesen a könyvek helyszámozása továbbra is művenként történik. A többkötetesek összes kötete azonos helyszámot kap, de a leltári számot darabonként (kötetenként) osztjuk ki. Nyilvántartásunk pontosabbá tétele céljából a közeljövőben az állománycsökkenés vezetésére külön nyilvántartó rendszeresítésére kerül sor. III. ALAPLELTÁROZÁS Az 1952. év májusában hozott miniszter- tanácsi határozat elrendelte a könyvkölesön- zéssel foglalkozó tömegkönyvtárak könyvállományának kötelező leltározását. A később megjelent miniszteri utasítás szerint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvállományának alapleltárát 1953 szeptember 30-ig kellett elkészíteni. A rendelet vétele után a nagykönyvtárakban bizonyos idegesség volt tapasztalható. Olyan hangokat is hallottunk, hogy a leltározás munka- befektetése nagyobb lesz, mint a várható eredmény értéke. Ezek a megállapítások meggondolatlanok, elhamarkodottak és főleg tévesek voltak. Csak arra gondoljunk, hogy a múltban a nagykönyvtárak legtöbbje sem könyvállományuk kötetszámát, sem annak pénzbeli értékét pontosan kimutatni nem tudta. Kiállításokon és egyéb publikációkban más és más adatokkal, 9 Évkönyv — 13-3 129
