A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Bikácsi Lászlóné: Csoportos foglakozás gyermekkönyvtárainkban
ben a találkozó egyszerű könyvtári megbeszélés volt, amelyen az író saját művét ismertette, sőt iskolásán visszakérdezte az olvasottakat. Gyermek-olvasóértekezletet több éves működésük alatt csupán négy könyvtár tartott. Sok értekezlet tartása helytelen lenne, azonban helyes, ha évenként egyszer összehívjuk gyermekkönyvtárunk olvasóit, megbeszéljük a könyvtár dolgait. Jó alkalom ez a fiatal olvasók csoportos nevelésére, azonkívül arra, hogy bátran és őszintén tárják fel a könyvtár hibáit, valamint megmondják kívánságaikat. Mind a négy könyvtár sajátságos céllal tartotta meg olvasóértekezletét. A XI. ker.-i Szabó Ervin Könyvtár a felszabadulás évfordulója alkalmával beszámolt a gyerekeknek a könyvtár és könyvállomány fejlődéséről, olvasói közreműködésével mesét dramatizált, végül megjutalmazta legjobb munkatársait. Az ünnepi olvasóértekezletre meghívta a szülőket és pedagógusokat is. A kispesti kerületi könyvtár olvasóértekezletét a rajzverseny díjazásával kapcsolta össze, a rákospalotai pedig meleghangú ünnepség keretében a VIII. osztályt végzett fiatalokat a felnőtt olvasók táborába adta át. Az óbudai könyvtár gyermek-olvasóértekezletének legfőbb célkitűzése az volt, hogy megbeszélje olvasóival a könyvtár fejlődését, a helyes viselkedést és legfőképpen a könyvek fokozott védelmét. A könyvek védelmével kapcsolatban igen hatásos volt a jó és a megrongált könyvek bemutatása. A könyvtáros megmagyarázta, hogy a rongált könyveket javításuk ideje alatt sok gyermek olvashatta volna. Csupa nagyon keresett és ritkán megkapható könyvet mutatott be. A gyermek-olvasóértekezlet jó alkalom volt a könyvvédelem fokozására. Általában könyvtárosaink sokat panaszkodnak a nagyfokú könyvrongálás miatt, de mint a tájékozódás folyamán kiderült, az óbudai könyvtáron kívül csupán a XIV. ker.-i Ilka utcai könyvtár tartott könyvvédelmi megbeszélést, mégpedig „Mit olvassunk és hogyan” c. ankét keretében. Az előadó a ponyva elleni küzdelmet és a könyv megbecsüléséért folytatott harcot tűzte ki főcéljául. Az évenként megtartott olvasóértekezlet nagyban segíti a könyvtár munkáját. Hogy mindössze csak néhány gyermekkönyvtár fordult ehhez a hasznos módszerhez, annak magyarázatát abban látjuk, hogy valamennyi könyvtár megtartja olvasóértekezletét a felnőttek számára, s esetleg erre hívnak meg néhány gyermekaktívát. A csoportos foglalkozások egyik különleges formája az I. ker.-i Szilágyi Dezső téri könyvtár kísérlete az ún. „rádióankét”. Az egyik általános iskola VIII. osztálya arra kérte a könyvtárost, tartson ankétot Szimonov: Nappalok és éjszakák c. művéből. Ekkor született meg a könyvtáros fejében az a gondolat, hogy egyszerre több VIII. osztályú tanuló számára tartja meg a foglalkozást, hiszen az iskolának rádiója van. Minden osztály saját tantermében maradhat s ő majd a rádión keresztül beszél a gyermekekhez. Az újszerű forma nagy érdeklődést váltott ki. A gyermekek izgatottan várták, hogy az ismert könyvtáros néni megszólaljon. Az érdeklődést fokozta, hogy az iskola növendékei szintén a rádión keresztül fejtették ki véleményüket s a könyvtáros azonnal választ adott. Egy-két előre felkért hozzászólón kívül bárki jelentkezhetett. A rádióban elhangzott a biztatás: „Aki a könyvről beszélni óhajt, jöjjön a tanári szobába!” A könyvtáros szerint nagy könnyebbséget jelentett az, hogy nem kellett fegyelmeznie a gyermekeket. A csoportos foglalkozásnak ezt a módját másutt még nem próbálták. Egy dolgot szeretnék hozzáfűzni. Értékéből levon, hogy rendszerint csak tanítási órák után lehet könyvmegbeszélést tartani, ami viszont igen fárasztó, szellemi megterhelést jelent a gyermekeknek. „IRODALMI TÖRVÉNYSZÉK“ Utolsó témának hagytam a szintén új társas foglalkozási formát, az ún. ,,irodalmi törvényszék” -et. A rákospalotai könyvtáros, aki először rendezett ilyen szokatlan formában csoportos megbeszélést, a veszélyt abban látta, hogy az „irodalmi törvényszék”-nek ítélőszék jellege lehet. Feltehető volt, hogy a gyermekek, akik mint ügyész, vádló és tanú szerepelnek, esetleg minden áron negatívumokat fognak keresni a megtárgyalandó könyvben. Ezért a könyvtáros igyekezett megmagyarázni a gyermekeknek, hogy az irodalmi törvényszék nem ítélőszék, de nem is humoros játék, hanem olyan formája a megbeszélésnek, amikor az író részvételével részletesen megvitathatják a szóbanforgó új magyar regényt. Bírálatukkal élő szerepet játszanak, maguk is alakítják a később megszületendő új műveket. 124
