A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Bikácsi Lászlóné: Csoportos foglakozás gyermekkönyvtárainkban
CSOPORTOS FOGLALKOZÁS GYERMEKKÖNYVTÁR AINK BA N A kerületi tanácsok Szabó Ervin könyvtáraiban az 1954. évi kimutatások szerint mintegy harminchárom és félezer tizennégy éven aluli fiatal könyvtártag olvas. A kerületi könyvtárhálózat 1954. évi összes olvasóinak 30°/o-a általános iskolai tanuló. Ezeknek a gyermekeknek sokirányú nevelése, az olvasás megszerettetése, irodalmi ízlésük fejlesztése, tehetségük kibontakoztatása körültekintő munkát, jó pedagógiai érzéket, könyvtári szaktudást, szere- tetet és sok türelmet igényel. A felszabadulás előtt kevesebbet foglalkoztak a gyerínekolvasók könyvtári nevelésével, könyvellátásával mint napjainkban. A kerületi könyvtárhálózatban alig néhány gyermekrészleg működött. A könyvtárügy fejlesztésével párhuzamosan a felszabadulás után több kerületi könyvtár létesített külön kölcsönző helyiséget gyermekek számára, vagy legalább biztosította a gyermekekkel a felnőttekétől elválasztott időben történő foglalkozást. A harminckilenc kerületi Szabó Ervin fiókkönyvtár közül ma már tizenkettőnek van külön kölcsönző helyisége gyermekek számára, de néhány kivételével csaknem valamennyi megoldotta, hogy legalább külön asztalnál, megfelelő időben foglalkozhassanak a gyermekolvasókkal. A színvonalasabb gyermekkönyvtári munka biztosítása azonban a felszabadulás után nemcsak külső tényezők megteremtésében nyilatkozott meg. Könyvtárosaink politikai és szakmai képzettsége a felszabadulás óta erősen megnövekedett s vele párhuzamosan teljesedett, gazdagodott a gyermekolvasókkal való foglalkozások értéke és hatása is. A kerületi tanácsokhoz való tartozás még inkább elmélyítette könyvtáraink kapcsolatát az iskolákkal, a tanácsok népművelési és oktatási osztályaival, valamint a kerületi tömegszervezetekkel is. A könyvtárakban folyó egyénenkénti nevelésen kívül széles lehetőség nyílt a sokrétű csoportos foglalkozásokra is. Kerületi könyvtárosaink számos mesedélutánt, könyvmegbeszélést és egyéb irodalmi célú összejövetelt tartottak gyermek- olvasóik számára. Ebben a tanulmányban nem foglalkozunk az egyénenkénti könyvtári nevelés lehetőségeivel, csupán a csoportos foglalkozások tapasztalatairól számolunk be. Egv-egy kerületi könyvtár évente átlag húsz-harminc alkalommal hívja össze gyermekolvasóit. Ezeknek a megmozdulásoknak — mint később látni fogjuk — nagy- része mesedélután és könyvmegbeszélés, de mindinkább népszerűvé válnak a szavalóversenyek és irodalmi fejtörők is. A kerületi tanácsok Szabó Ervin könyvtárai a csoportos foglalkozásoknak az alábbi változatait alkalmazták eddig: mesedélután, felolvasás, könyvmegbeszélés, szavalóverseny, rajzverseny, irodalmi fej törő verseny, műsoros irodalmi délután, a gyermekkönyvtár olvasóértekezlete, csoportos könyvtárlátogatók fogadása, irodalmi séta vagy kirándulás, írók és pajtások találkozója, „rádióankét”, „irodalmi törvényszék”. Ez a felsorolás azonban nem nyújt teljes képet, hiszen valamennyi könyvtári megmozdulás színben, jellegben az illető gyermekkönyvtár területi sajátságai és olvasói szerint, valamint a társas összejövetel célja szerint változik. Egyikmásik könyvtár azért tart olvasóértekezletet, hogy fennállásának évfordulóját megünnepelje, ismét másik azért, hogy a könyvek védelmét az egyénenkénti nevelésen túl, csoportos megbeszélés útján is biztosítsa. Némely könyvtár mesedélutánján diafilmet vetít vagy könyvmegbeszélését filmelőadással köti össze, esetleg kiterjeszti hatókörét és a könyvtár falain túl napközi otthonban, parkban, úttörőtáborban foglalkozik a gyermekekkel. Az elmúlt két évben több helyen tartottak irodalmi fejtörőversenyeket egyszerű kérdés-felelet formájától egészen a regényhősök, mesealakok személyének megjelenítéséig. 117
