A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Zoltán József: Budapest története bibliográfiájának tervezete
Tolásához szükséges szempontot a helyhez- kötöttség jellege adta meg. A Magyar Tudományos Akadémia által kidolgozott és rendelkezésünkre bocsátott, a szabadságharcig terjedő tematika a munkálatok kezdeti szakaszában gyakorlatilag nem bizonyult az anyagrendezés járható útjának. A gyűjtemény anyagát ugyanis technikai okokból nem belső összefüggések sorrendjében, hanem kizárólag raktári rend szerint kellett feldolgozás alá vennünk. Az elkészült anyag rendkívül szerteágazó, több évszázadra és sokrétű tárgyra kiterjedő volta nem tette lehetővé az egyébként kitűnő tematika alkalmazását. Ezért az anyagot egyelőre ideiglenes szakcsoportokba osztottuk abból a célból, hogy a tájékozódást már ebben a kezdeti szakaszban is, menetközben, megkönnyítsük. Az általános jellegű művek (bibliográfiák, összefoglaló munkák, képalbumok stb.) után az anyagot századonkint csoportosítottuk. A „Budapest a feudalizmus korában” című fejezetben a már összegyűjtött anyagból kiemeltük az Árpád sírjára, a Zsigmondra, Mátyásra, a Hess-nyomdára, a magyar humanistákra és a Dózsa Györgyre vonatkozó irodalmat, a török korban az egyes nevezetesebb ostromokra és az 1686-os visszafoglalásra vonatkozó anyagot; a XVIII. században Rákóczi és Martinovics pestbudai vonatkozásait vetítettük ki külön. A XIX. és XX. századi anyag már a kezdet kezdetén ennél sokkal differenciáltabb csoportosítást tett ‘ lehetővé. Ezért külön-külön csoportosítottuk az egyes személyekre (József nádor, Széchenyi, Kossuth stb.), a társadalomrajzra, közigazgatásra, lakáskérdésre, városleírásra, egyes városrészekre és peremvárosokra, egyes nevezetesebb épületekre (városházak, megyeház, országház, vigadók, bástyák, kapuk, templomok, királyi vár stb.), a gazdasági és szellemi életre vonatkozó irodalmat. Külön gyűjtöttük a budapesti munkásmozgalom gazdag anyagát. A kezdetben alkalmazott egyszerű betűrendben való csoportosításról fokozatosan áttértünk az anyag időrendi elrendezésére egyes korokon, ill. téma- . körökön belül is. AZ ANNOTÁCIÓ a bibliográfia készítésének egyik fontos elvi kérdése. Mivel Budapest története bibliográfiájának jellege a feltárás, elvként szögeztük le az utaló annotáció készítésének szükségességét abban az esetben, ha a mű címe nem fejezi ki pontosan a tartalmat, a helyet, időpontot stb. Ezeket az annotációnak kell ilyen esetekben feltárnia. Az annotációkban a lehető legnagyobb tömörségre törekedtünk. Kerültük a semmitmondó szavakat, jelzőket, sőt a gyakrabban előforduló szavakról rövidítésjegyzéket készítettünk (Budapest = Bp., történet, történelem = tört., fejlődés = feji., tanulmány = tanúim, stb.). Az annotáció nyelve, a könyv nyelvétől függetlenül, minden esetben magyar. Általában megelégedtünk az informatív jellegű annotációkkal. Kritikai szempontokat főleg abban az esetben érvényesítettünk, ha a mű politikai felfogása nem volt megfelelő, pl. revizionista, fasiszta, kommunistaellenes stb. szemléletű volt. Az amiotációnak egy másik, ebben a bibliográfiai munkánkban is alkalmazott módja, különösen fontos forrásműveknél, az idézet. Ez annál is célszerűbbnek látszott, mert többnyire nehezen hozzáférhető művekről lévén szó, a kutatót, illetőleg olvasót már a mű kézbe vétele előtt részletekbe menően tájékoztatja: a vonatkozó részt szó szerint megtalálja a bibliográfiában. Tervünk szerint a jelenleg még feles számban és mértékben idézett szövegrészek a szerkesztés során leolvadnak majd az eredeti forrásokból vett idézetekre. Az annotációnak ezt a módját egyébként már sikerrel alkalmazták elődeink: a fentebb említett bibliográfiák egy része, amelyeket a „Budapest“ Gyűjtemény a két világháború közötti időben adott ki, ezzel a módszerrel készült. Az anyag analitikusan került feldolgozásra. Ha a könyvnek csak egy része (fejezete) jött számba a bibliográfia szempontjából, vagy ha a könyv különböző témákat vagy korokat tárgyalt, analitikus címfelvételt alkalmaztunk. Egy műről felvett egyetlen analitikus címfelvétel megkapta a teljes bibliográfiai címleírást, teljes impresszummal. Ha azonban a könyv anyagából több felvétel készült, a teljes impresszumot csak az alapcédulán tüntettük fel. Az analitikus címfelvételeknél, különösen olyan esetekben, amelyekben nem volt módunkban eredeti fejezetcímeket feltüntetni, kreált címeket alkalmaztunk szögletes zárójelben. Az ilyen kreált címek többnyire nem mások, mint rendszavak és a nyomdába kerülő anyagon már csak a bibliográfia fejezetcímeiként fognak szerepelni; a gyűjtés közben készült kreált címek elmaradnak és csak a lelőhely felsorolását találja majd a kutató, amit szerkesztési szempontokon kívül a terjedelemmel való takarékoskodás is indokolttá tesz. Az anyag feldolgozása során kivetítettük az 110
