A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
követelményeknek, amelyeket a színvonalas könyvtári munka érdekében a szakoktatással szemben támasztunk. Feladatunknak tartjuk, hogy az elmúlt évek oktatási tapasztalatait felhasználva olyan szakoktatási programot dolgozzunk ki a következő évekre, amely egyrészről ismerteti munkatársainkkal a könyvtártudomány mai állását, a könyvtári munka aktuális problémáit, a külföld nagy könyvtárainak működését, másrészről alkalmazkodva az egyes osztályok igényeihez, speciális témákat is feldolgoz. SZOCIALISTA MUNKASZERVEZÉS. ÚJ MUNKAMÓDSZEREK A KÖNYVTÁRBA N A felszabadulás előtti idők magyar könyvtárügyét az állami A könyvtár irányító vezetés igen alacsony foka, a könyvtárközi együttműködés szervei teljes hiánya jellemezte. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a helyzet. A könyvtárakkal, a könyvtárak fejlesztésével való foglalkozás tervszerűvé lett. Felső hatóságaink feladatuknak tartják, hogy a könyvtár költségvetési és ügyviteli teendőin túlmenően, szakmai segítséget is nyújtsanak az intézet munkájához. Főfelügyeleti hatóságunk a Népművelési Minisztérium Könyvtár Osztálya (1954-től Könyvtári Főosztálya), közvetlen irányító szervünk a Fővárosi Tanács V. B. Népművelési Osztálya. A kerületi könyvtárak a kerületi tanácsokhoz tartoznak. Főfelügyeleti hatóságunk a Fővárosi Tanácson keresztül érvényesíti irányító jogkörét. A problémáinkkal való fokozott törődést jelzi az a két felülvizsgálat, melyet könyvtárunkban 1951-ben és 1954-ben ejtettek meg a Népművelési Minisztérium vezetésével. Az 1951-es felülvizsgálat javaslatai alapján könyvtárunk a következőket valósította meg: 1. Elkészült a könyvtár többéves perspektivikus terve. 2. Lényeges változtatásokat hajtottunk végre a könyvtár szervezeti felépítésében. (Lásd 7. old.) 3. Áttértünk a feldolgozásban a futószalag-rendszerre. 4. Bibliográfiai kiadványainkkal elsősorban a tömegkönyvtári igények kielégítése felé fordultunk. Az 1954-es felülvizsgálat jelentése főleg a könyvtár vezetésével, feladatkörével és szerzeményezési politikájával foglalkozott. Valamennyi javaslat megvalósítása már az 1955-ös év feladatait ielenti. Könyvtárközi bizottságok Könyvtárügyünk felszabadulás utáni fejlődésében jelentős állomást jelent a magyar könyvtárosok I. Országos Konferenciája. Könyvtárunknak is nem egy értékes útbaigazítást adott. Munkatársaink resztvettek a konferencia előkészítő bizottságának munkájában, hozzászóltak a konferencia referátumához. Az I. Könyvtáros Konferencia lépést jelentett a könyvtárközi együttműködés terén is. A felszabadulás előtt a könyvtárakra az egymástól való elszigeteltség volt jellemző. A fel- szabadulás után mindjobban érvényesült a törekvés az elszigeteltség felszámolására. Könyvtárunk kijelölt dolgozói számos könyvtárközi bizottság munkájában vettek részt. így könyvtárunk igazgatója tagja az Országos Könyvtárügyi Tanácsnak és a Könyvalap Bizottságnak, valamint a „Könyv“ c. folyóirat szerkesztőbizottságának. Értékes munkát fejtettek ki munkatársaink az ETO magyarnyelvű változatának megszerkesztése és az új szabványok megalkotása területén. Dobrovits Aladárné, Kalmár Gyula, Marót Miklós, Szalai György az ETO munkálataiban, Baán Kálmán, Egerest Zoltán, Fancsali Petronella, Kalmár Gyula, Kondorost Sándor, Nagy Borbála, Scheiber Mária, Szász Károly és Wessetzky Vilmos a könyvtári szabványok elkészítésében vettek részt. A könyvtárközi kapcsolatokról szólva beszélnünk kell a könyvtárak között jelentős haszonnal megvalósuló tapasztalatcseréről is. Jelentésünk hat éve alatt sok fővárosi és 11
