A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
G. Nyilas Márta és munkatársai: Az új magyar irodalom olvasása a kerületi könyvtárakban
AZ ÜJ MAGYAR IRODALOM OLVASÁSA A KERÜLETI KÖNYVTÁRAKBAN Kultűrforradalmunk KIBONTAKOZÁSAINAK egyik fontos kérdése, hogyan fejlődik az új magyar irodalom, mennyire sikerül íróinknak mai, megváltozott életünk ábrázolása és milyen hatást vált ki új irodalmunk az olvasókból. Irodalmunk feladatairól komoly elméleti és esztétikai viták folynak, íróink műveiről rendszeresen olvashatunk értékeléseket a sajtóban. Maguk az olvasók azonban — akiknek száma a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt új olvasók tömegeivel hatalmasan megnövekedett — még elég ritkán hallatják őszinte hangjukat. Érkeznek ugyan levelek az olvasóktól könyvtárakba, kiadókhoz és írókhoz, viszonylag nem is kevés az ilyen levelek száma. Ezek azonban nem mindig tükrözik híven az olvasók véleményét, többnyire azok nyilatkoznak meg, akik dicsérnek. Sok levélírót csak a szereplés vágya fűt. Az olvasók nagy része nem tudja, vagy nem akarja véleményét megírni. A könyvtárosok véleményük megalkotásánál a könyvek keresettségéből és az olvasók megjegyzéseiből indulnak ki. A megalkotott vélemények sokszor ellentmondóak, akár az olvasottság mértékét, akár az olvasók véleményét illetően. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy számszerű adatokat mutassunk be a budapesti kerületi Szabó Ervin könyvtárakban olvasott könyvekről. Azáltal kívánjuk az olvasók érdeklődésének mértékét, jellegét bemutatni, hogy felsoroljuk, kik a mi könyvtáraink olvasói, mit olvasnak s az olvasott könyvek hogyan oszlanak meg műfaj, illetve tárgykör szerint. A fővárosi kerületi könyvtárakat több mint százezer olvasó veszi igénybe. Évente csaknem hárommillió a kikölcsönzött kötetek száma. A havonta, szúrópróbaszerűen végzett statisztikai vizsgálat adatai szerint az új magyar szép- irodalmi művek aránya az egész olvasott könyv- anyaghoz viszonyítva 15—16% körül mozog. Adataink egyrészről a teljes kölcsönzött könyvanyag (tehát felnőttek és ifjúság részére kölcsönzött könyvek, ideértve mind a szépirodalmi, mind az ismeretterjesztő irodalmat), másrészről az új magyar szépirodalmi művek forgalmának viszonyát mutatják. Ha csak a felnőttek részére kölcsönzött szépirodalmi anyagot nézzük — három kerületi könyvtárban végzett vizsgálatunk szerint — úgy ezen belül az új magyar szépirodalmi művek 24%-os arányban szerepelnek. Ez a százalékszám az egész hálózatra általánosítható. Mesterházi Lajos a Művelt Népben 1955. június 5-én megjelent „Az Ünnepi Könyvhét előtt” c. cikkében arról ír, hogy a Ganz Vagongyár könyvtárában 30—35%-os arányban kölcsönzik az új magyar írók könyveit. Bár tudomásunk szerint ennek az aránynak megállapítása becslés alapján történt, tényként fogadjuk el azt, hogy az üzemi könyvtárakban az új magyar irodalom olvasottsága magasabb, mint a kerületi hálózatban. Ez részben azzal magyarázható, hogy a kerületi könyvtárakban többféle könyvet, nagyobb választékban talál az olvasó az új magyar írók könyvei mellett; másrészt pedig tény, amit a kerületi könyvtárak tapasztalatai is megerősítenek, hogy a munkásolvasók fordulnak legnagyobb érdeklődéssel az új magyar irodalom felé. A kerületi könyvtárak forgalmi százaléka azt jelenti, hogy egy-egy beiratkozott olvasó évente átlagosan 4—5 könyvet olvas mai íróktól. Természetesen van olyan olvasó is, aki tartózkodik az új magyar könyvek olvasásától. De azt, hogy mennyi Telkes híve van az új irodalomnak, bizonyítja több könyvtárunk beszámolója arról, hogy új magyar könyv megjelenésekor, még mielőtt a kérdéses mű a könyvtárba érkezne, sok előjegyzés fut be, mert az olvasók érdeklődését már a könyvesboltok kirakatai felhívták a kötetre. Hiba viszont, hogy az új irodalom olvasó i csak kisebb mértékben olvassák a mai életet 7* 13|20 99