A Székesfővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1947
Közművelődési könyvtáraink 1947-ben
2. KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRAINK 1947-BEN — Compte rendű des bibliothéques populaires de Vannée 1947 — A fiókkönyvtárak történetében az 1947. évet a helyreállítás szakaszának nevezhetnénk, mert a helyiségek és fűtőberendezések helyreállítása erre az időre esik. Az év elején még ablaktalan és fűtetlen helyiségekben folyt a munka, de az év végére már valamennyi fiókunkban beüvegeztük az ablakokat, működtek a fűtőberendezések és el voltunk látva megfelelő mennyiségű tüzelőanyaggal is. Ilyen körülmények között most már konkrétebben körvonalazhattuk a reánk váró szellemi és pedagógiai feladatokat és felállíthattuk a munka menetét a kitűzött feladatok megoldására. A cél, amit már a felszabadulás után azonnal kitűztünk, a főváros közönsége kulturális nívójának, irodalmi ízlésének felemelése volt. Ehhez a célhoz kellett szabnunk elsősorban a fiókok könyvanyagát, hogy eszközül szolgálhasson a másik tényező, az olvasótömegek szellemi és lelki átformálására. Maga a könyvanyag már elég gondot okozott. A rosszemlékű Horthy-rendszer alatt a fiókokban olyan nagy tömegben halmozták fel az értéktelen félponyva, hamis szemléletű, giccses szépirodalmi könyveket, hogy könyvanyagunk legnagyobb részét még ma is ezek teszik ki. Ugyanez, ha nem még rosszabb a helyzet az ismeretterjesztő irodalomban. Rendszeres nagy selejtezést nem végezhettünk, mert az új beszerzések a költségvetési keret szűk volta miatt csak vontatott tempóban nyújtottak mennyiségi pótlást. Ezért ebben az évben a fiókokban mindössze 7.144 kötetet selejteztünk ki és a még meglevő, kiselejtezésre megérett könyveket fokozatosan vonjuk ki a forgalomból olyan mértékben, ahogyan arra az új beszerzések lehetőséget nyújtanak. A könyvanyag összeállításánál tekintetbe kell vennünk az olvasóanyagot is. Hogy itt valamennyire ellenőrzött alapból indulhassunk ki, 1947 januárjában közvéleménykutatást végeztünk olvasóink körében. A kérdéseket úgy tettük fel, hogy a kapott válaszokból megállapíthassuk az átlagos nívót. Sajnos, az eredmény lesújtó volt. Az olvasók legnagyobb része a silány könyveket szereti és csak elenyésző réteg az, amelynél már kialakult ízlésről lehet beszélni. Különösen kiderült ez a válaszok indokolásaiból, amelyek sok esetben nemcsak fejletlenséget és bizonytalanságot árultak el, hanem az őszinteség hiányát, sznobizmust is. Ezek után világosan látjuk : nem az igények kielégítése, hanem először az igények megteremtése a feladatunk, amihez hozzá is láttunk azonnal. Nem mondhatjuk, hogy eredmény nélkül. Ha nagyobb létszámú személyzettel dolgozhatnánk, mindenesetre mélyebben tudtunk volna olvasóink leikébe és szellemébe behatolni. A mai személyzeti létszám mellett a fióktisztviselők túl vannak halmozva adminisztrációs munkával és nincs elég idejük arra, hogy az. olvasókkal egyénileg foglalkozhassanak. Le kell küzdeniink egy bizonyos ellenállást is, különösen kispolgári olvasóknál, akik nem mindig szívesen fogadják a tanácsot és útbaigazítást. Ezzel szemben az új olvasórétegek, kültelki munkások, ifjúság, demokratikus rendőrségünk és honvédségünk tagjai boldogan vetik alá magukat irányításunknak és ezek körében máris sikerült az igények megteremtése. Rajtunk a sor, hogy ki is tudjuk elégíteni. Hogy fióktisztviselőinknek ebben a munkában támogatást nyújtsunk, bevezettük a havi könyvismertető előadásokat és az ehhez kapcsolódó vitát. Működési területünket igyekeztünk már az 1947. évben kibővíteni. Megfelelő anyagi alap nélkül ez is csak nagy erőfeszítéssel sikerült és szerény méretekben. így június 17-én megnyitottuk 12. fiókunkat, melyet a háború folyamán elpusztult kőbányai fiók helyett a Zalka Máté-téren állítottunk fel. 2 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve 1947
