A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez
60 többi aiosztás éppúgy alkalmazható, mint az egyszerű DK számnál: 347(439)(02) magyar magánjogi kézikönyv stb., inig ez a többi alosztásra ilyen korlátlanul nem áll. A földrajzi alosztással rokon faji aiosztás vagy akkor kerül alkalmazásra, amikor a szóban forgó népet területileg nem lehet pontosan körülhatárolni, tehát földrajzi alosztással nem lehet kifejezni,1) vagy amikor egy földrajzi helyen belül is szükség van népfajok szerinti részletezésre.2) A formai alosztások használatával már a sorrend kérdésénél kimerítően foglalkoztunk. Ha az anyag olyan mértékben felszaporodott, hogy földrajzilag már nem lehet eléggé tagolni,bizonyos külső, vagy belső forma szerint kell rendezni. Itt újból le kell szögezni, hogy formai alosztásokat csak akkor és ott használjunk, ahol az anyag nagysága megkívánja, de ha használunk, akkor feltétlenül következetesen és mindig használjuk. A formai alosztásoknál a DDK által bevezetett (092), (093) és(094) alosztások közül a két utolsó lehetővé teszi, — ennek szükségessége gyakran felmerül — hogy a források megjelölést nemcsak bizonyos területekre korlátozva, hanem minden szaknál használhassuk. A (092) életrajzi formában megírt munkák alosztása hiányt pótol. A gyakorlat azt mutatja, hogy az életrajzoknak kb. 3/4 része értékes adatokat nyújt az életrajzban tárgyalt személy szakjának vagy korának történetéhez s így ezeket a munkákat másodbeosztásban mindig be kell osztani a megfelelő szakba is. Ezzel az alosztással ezt az anyagot a többi — eddig (09) alosztással ellátott, vagy anélkül besorozott — anyagtól félreérthetetlenül el lehet különíteni. A (09) aiosztás és az időalosztás használata nem egészen tisztázott. Ez a körülmény vegyes alkalmazásukra ad lehetőséget. A DK (09) alosztása megfelel a mainzi rendszer általános kulcsa 24—27, a tudomány története (tantörténet) alosztásnak s így nem mindegy, hogy (09)-el vagy időalosztással látjuk el az anyagot, mégis a gyakorlatban egyrészt nehéz elhatárolni a kérdést, másrészt nehéz elkerülni a vegyes alkalmazást, sőt a DDK kifejezetten előírja, hogy amennyiben nem az egész töréneti időről van szó, az időalosztást kell használni és a következő példát hozza: 53(091) a fizika története, de 53"17" a fizika a 18. században, holott mindkét esetben tantörténetről van szó. Amennyiben mégis szükség volna a (09)-nek a tantörténetre való korlátozására, úgy az időalosztást itt úgy kellene szabályozni, hogy azt csak a (09) után másod- alosztásként szabad használni s nem tantörténet esetében az egész történeti idő (idő általában) jelölésére az "—"-t kellene használni. Mint ahogyan a jognál és más tudományágaknál a helyi kapcsolat lép fel elsőbbségi igénnyel, úgy különösen a művészet területén, az idő fontosabb tényező, mint a hely. Itt a tizedesrendszernek is át kellett törnie az általános szabályt és az időalosztás alkalmazási lehetősége mellett módot kellett nyújtania, hogy bizonyos korok művészetét a szakon belüli elrendezhessük. Ezeket a művészeti stílusok alatt sorakoztatja a rendszer s alkalmazásukat, mint különös alosztásokat, az alkotóművészet területén egységesen szabályozza. A nyelvi alosztások a nyelv- és irodalomszaknál összeforrtak a főszakszámmal, illetve a 4-es szak számaiból alakulnak, tehát itt és a 8-as szakban még kis anyag esetén is használni kell őket. Az anyag további részletezése ezeken a szakokon belül már analitikai alosztással történik, ami azonban a közös alosztások használatát nem zárja ki. *) Például: 9. =-945.1 \" . . . /08" a magyarok őstörténete. 2) Nemzetiségi kérdés, faji kérdés stb.
