A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez
59 A közös alosztások használata A tizedes alosztásnak egyik legnagyobb előnye, hogy a legkisebb könyvtár éppúgy használhatja, mint a legnagyobb. A különbség csak az, hogy a néhány száz kötetes könyvtár csak az első számot fogja használni, az egy-kétezer kötetes már elmegy a második tizedesig és így tovább a legnagyobbig, amelyik már a legteljesebb részletességgel használja a legaprólékosabb beosztást is. Ez persze az általános gyűjtőkörű könyvtárakra áll, mert lehetséges, hogy csak néhány száz kötetnyi, de teljesen speciális könyvtár is, nemcsak a legaprólékosabb tizedesig fogja beosztani az anyagot, hanem a közös alosztásokat is kénytelen lesz használni, mert másképen nem tudja az anyagot részletezni. Viszont a legnagyobb könyvtárakban is előfordulhat, hogy bizonyos szakot csak néhány mű képvisel, amelyeknél nem lesz szükség részletes beosztásra. (Előfordulhat például, hogy egy vidéki városi könyvtár ajándékba kap egy kínai szótárt, mondjuk egy Huang & Chü- féle német—kínai, vagy egy Rüdenberg-féle kínai—német szótárt. Ezek pontos beosztása 43—3=951, illetve 495.1—3=3 lenne, mégis bármelyik esetben megelégedhetik a könyvtár, amelyikben talán csak az ajándékozott könyv lesz az egyetlen kínai nyelvű, a 495.1 beosztással.) Nagy előnye a tizedes osztályozásnak és a közös alosztásoknak, hogy mindaddig, amíg csak néhány mű van valamely szakon belül, elég a fő DK-szám felírása, mert az anyag gyarapodása esetén a tizedesszám részletezésével, illetve a közös alosztások utólagos hozzáírása által az anyagot megfelelőképen rendezni lehet. Felesleges tehát a nevetségesnek és nagyképűnek tűnő aprólékos beosztást ott alkalmazni, ahol egy-két műről van mindössze szó. Az alosztások közül először a földrajzi alosztások használatának szükségessége merül fel. Igen sok olyan tárgy van, amely csak helyi kapcsolat feltüntetésével rögzíthető. Ilyen elsősorban a jog. Minden jog csak addig érvényesül, amig az államhatalom ki tudja kényszeríteni a törvények megtartását. így sok szakrendszerben a jog helyhezkötöttsége folytán a földrajzi meghatározás annyira előtérbe lép, hogy megelőzi magát a szakbeli meghatározást, az eredeti DK-ban pl. az amerikai és angol jognál, Hartwig rendszerében, a müncheni Staatsbibliotheknál stb. Diesch2) is megállapítja, hogy "... Gegenstände wie Rechtswissenschaft,... zu neun Zehnteln in ihrer literarischen Auswirkung national gebunden sind..." Pedig éppen Diesch helyteleníti a továbbiakban, a tizedesrendszer eljárását, mert szerinte nagyon szétszóródik a jog azáltal, hogy minden részletkérdést külön határolunk el földrajzilag, s nem a jog egész területét rendezzük földrajzi helyek szerint. Ez a kifogás gyakorlatilag nem állja meg a helyét, mert igen kevés kutató akad, aki a jog egész területével kíván egyszerre foglalkozni. Mindenesetre többen lesznek, akiket az fog érdekelni, hogy valamilyen jogi kérdést hogyan szabályoztak különböző országokban s ilyenkor nagy segítség az, hogy nem kell állandóan más és más országok jogából kihámozni a megfelelő részletkérdést, sőt megnyugtató, hogy a kérdés teljes2) irodalmát egy helyen találja. Természetesen lesz olyan kutató is, akit valamely állam teljes jogrendszere érdekel. Erre az esetre a DDK a felírást fordított sorrendben ajánlja, pl. (439)347 magyar magánjog. Ez megfelel az Eppelsheimer által ajánlott földrajzi katalógusos megoldásnak. A Fővárosi Könyvtár földrajzi katalógusa mindkét újításnál jóval régebbi keletű, s analóg esetekben jó szolgálatokat tett. A földrajzi alosztás tulajdonképen szakrendszer a szakrendszeren belül s ennyiben igaza van Eppelsheimernek, hogy földrajzi katalógusa számára külön »Länderschlüssel«-t létesített. A földrajzi alosztással ellátott anyagnál az összes b Diesch : Katalogprobleme und Dezimalklassifikation. Lpzg. 1929. p. 34.-) Az összefoglaló jogi munkák odavágó anyagának kivételével.
