A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942

Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez

57

egyszerű DK számot, vagy közvetlenül az után következzék. A leghelyesebb lenne, hogy ott, ahol kiterjeszti az anyag területét: előtte, ahol pedig szűkíti azt: utána sorakoztassuk. Ez azonban állandóan mérlegeléseket tenne szükségessé s így itt is elfogadhatjuk a DDK sorrendjét, hogy ez legyen az egyszerű DK szám után az első helyen.

Ezek után következnek a szoros értelemben vett közös alosztások. A legáltalánosabb anyagot a nyelvi alosztások képviselik. Gyakorlatilag azonban az a helyzet, hogy ott, ahol következetesen alkalmazzák a közös alosztásokat, egyszerű DK szám nincsen, viszont a nyelvi alosztás1) ebben az esetben szerintünk csak második, vagy további alosztásként kerülhet alkalmazásra, vagyis a nyelvi alosztás mint egyedüli alosztás így megszűnik.

Formai alosztással azt az anyagot látjuk el, amely még mindig a szak egész területét felöleli, de a mű a tárggyal különböző formában foglalkozik. Gyakorlatilag tehát ez áll az alosztások között az első helyen.

A formai alosztások alkalmazása kényes kérdés, mert ha nem használjuk következetesen2) az egyszerű DK szám alatt összegyűlik egy csomó, a tárggyal futólag foglalkozó cikk, értekezés, tanulmány stb., s a laikus, a tizedes osztályozást nem ismerő kutató elveszti türelmét, amíg a tárgyat kimerítően tárgyaló kézikönyvekhez eljut. Ebből kettős következtetést vonhatunk le :

1. vagy vaskövetkezetességge! használjuk a formai alpsztásokat, vagy egyáltalában ne ;

• 2. formai alosztások használata esetén az első számnak3) a kézikönyvek jelölésére kell rendelkezésre állnia.

A DDK, mint láttuk, megszüntette a (01) formai alosztást. Ott jeleztük is a megszüntetésre vonatkozó nézetünket, miszerint a megszüntetés egyik oka az a kívánalom lehetett, hogy az olvasók, különösen pedig az olvasóknak az a nagy rétege, amely főleg kézikönyveket akar tanulmányozni, a szakon belül elsősorban ezekkel találkozzék.

Ha a formai alosztások következetes alkalmazásától eltekintünk, megint előtérbe léphet a nyelvi alosztás első helyen való alkalmazásának szükségessége. Itt még a sorrend szempontjából fontos a gyűjtemény főanyagát képező nemzeti nyelven írt anyagot nyelvi alosztás nélkül hagyni, különösen olyan nyelveknél, mint a magyar4), amelyiknek sokszámjegyű nyelvi alosztása van: =945.11, (akár az egyszerű DK számhoz fűzzük, akár másodalosztásként alkalmazzuk azokat), mert ennek elsőségét csak így tudjuk a többi (idegen nyelven megjelent) anyaggal szemben biztosítani.

A formai alosztások után mind a BDK, mind a DDK a földrajziakat (1/9) sorolja s közvetlenül utánuk következnek a velük egy tekintet alá eső faji (=) alosztások és csak azután következik az időalosztás. Ez a sorrend áttöri azt az elvet, hogy az általánosabb megelőzi a különöset, mert a tárgy bizonyos időre korlátozva általánosabb, mint bizonyos helyre korlátozva.

Ha a történelemnél nem lenne kötelező a földrajzi alosztás használata, amellyel szinte összeforrt, akkor a 15. század története, amelyben a középkort lezáró két esemény történt : Amerika felfedezése és Konstantinápoly eleste, hátrább kerülne a katalógusban, mint a legeldugottabb hely története. A sorrend ez volna :

9 A 4 és 8 szakok figyelmenkívül hagyásával, ahol a nyelvi alosztás magát az egyszerű DK számot képviseli.

2) A kézikönyveket, lexikonokat, szótárakat, folyóiratokat, társaságokat, gyűjteményes munkákat és történetet ellátjuk formai alosztással, a többit viszont egyszerűen csak a DK szám alá osztjuk.

3) Az első formai alosztásnak.

4) De tulajdonképen az angolon kívül bármelyiknél.