A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez
Közös alosztások Adalék a könyvtári szakrendszer kérdéséhez írta: dr. Chirke Géza Ha végigtekintünk a bibliográfiai és könyvtári szakrendszerek történetén, azt tapasztaljuk, hogy akár filozófiai alapon nyúltak a kérdéshez, tehát a tudományok hierarchikus rendje szerint igyekeztek szakrendszert alkotni, akár tisztán gyakorlati szempontok figyelembevételével történt a szakrendszer megalkotása, ezeket előbb vagy utóbb túlhaladta a tudományok fejlődése s következetesen eljött az idő, amikor a megállapított keretek szűkké váltak s a korlátok közé szorított tudományok megdagadt folyamok módjára feszegetni kezdték gátjaikat s ha nem sikerült a szakrendszer átdolgozása útján helyet biztosítani számukra, új rendszert kellett alkotni. Az állandóan fejlődő és bővülő tudományok, de még inkább a tudományok egyes ágain belül mind nagyobb és nagyobb számban napvilágot látó munkák szükségessé tették, hogy az egyes tudományágakon belül is, a mindjobban gyarapodó és egymástól alig-alig különböző munkákat rendszerezzék. Ez a rendszerezés szükségszerűen éppen azokat a különbségeket vehette csak figyelembe, amelyeket az azonos tárgyú munkák egymással szemben felmutattak. Amíg Platon vagy Aristoteles korában elégséges volt a tudományok három főcsoportba osztása, s ezek mindegyike megelégedett további két-három osztállyal, addig ma már bármely tudományos részletkérdés is olyan hatalmas irodalommal rendelkezik, hogy azoknak a tárgyi részletezésen túlmenő egyéb részletezése nem mellőzhető. A szakrendszerek gyors elavulásával kapcsolatban már régen felmerült a gondolat, hogy mellőzzünk minden szisztematikát a könyvanyag csoportosításánál és azt a fogalmak betűrendjében (szótárkatalógus) bocsássuk a kutatók rendelkezésére. Ez a rendszer állítólag sohasem avul el és bármilyen új fogalom minden nehézség nélkül azonnal beilleszthető, tehát korlátlanul bővíthető. A kérdés kritikáját mellőzve, itt is felmerül az előbbi probléma, hogy az anyag felszaporodása következtében, még ez a módszer sem nélkülözhet bizonyos rendszert. Vegyünk csak egy egészen új, alig két évtizedes fogalmat: a »nemzeti szocializmus«-t. Ha ennek irodalmát minden rendszerezés nélkül, egyszerűen »nemzeti szocializmus« címszó alá csoportosítanók, máris néhány ezer címet kellene a kutatónak átnéznie, még akkor is, ha csak a könyv és füzet formájában megjelent anyagról van szó, s teljesen elhanyagoljuk a sok ezerre menő folyóirat és újságcikket. Ki kell tehát analizálni azokat a tárgyaktól független különbségeket, amelyek néha csak a mű terjedelmében, máskor a tárgyalási formában, majd a vonatkozásban vagy a szempontban, esetleg csak a mű nyelvében mutatkoznak. Ilyen törekvéssel már Johann Sámuel Ersch 1812—14-ben megjelent 8 kötetes Handbuch d. deutschen Literatur c. bibliográfiai munkájában találkozunk, ahol a főcsoportokon belül visszatérően : 1.) tudománytörténeti- és 2.) értekezőiratok
