A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Kondorosi Sándor: A könyvtárrendezés kérdéséhez, különös tekintettel a Fővárosi Könyvtárra
16) Könyvtártani Gyűjteményben, vagy ennél több mint a Kézikönyv- és különösen a Pamflet-, valamint a Röpirat Gyűjteményben. Pl.: P 303.31(433) Würzburg »11/14«, vagy R 92.87(439)Janus Pannonius stb. stb. A Budapesti Gyűjteményben a helyszámmá alakított, mindig háromjegyű szakszám nem zavarja a könyvkeresőket. A szakrendi felállításnál nem annyira a szakszám bonyolult képe zavar, mint inkább az, hogy ez a szám négy-, öt-, hat-, tizenkét-, sőt több tagú is lehet. A legnagyobb zavart azonban az kelti, hogy az öttagú szám után sorrendben következhet egy négytagú szám. Például a Bibliográfiai Gyűjteményben 01609/66 után a polcon 0161/1-gyel számozott könyv következik. A könyvkereső altiszt a szakszámnál is, nem ok nélkül veszi figyelembe a szám abszolút értékét, mivel a háromjegyű szám: százas, az ötjegyű: tízezres és a hatjegyű: százezres. Az altisztek általánosságban pontosan keresik ki a könyveket, mivel megtanulták a módját. A szakszám azonban bonyolult, kényes, még a szakember is elvétheti, pedig ez nála beidegződés, nem egyszerű technikai ismeret, mivel teljesen tisztában van a klasszifikáció — laikus szemmel nézve — szeszélyesnek mondható változataival. A Kézikönyvtár hasonlóképen csak szakrendi felállításban képzelhető el. Kézikönyvet, kiváltkép szabad használat mellett, kevés kivétellel, csak polcon keres az olvasó. A gyűjtemény szabadpolc rendszerénél fogva a könyv alakját, kötését, megszokott helyét rendszerint ismeri; a kézikönyvek ezenkívül nagyobbrészt közismertek. Ebben a gyűjteményben más, mint a szakrendi felállítás el sem képzelhető, mivel rossz benyomást, zűrzavart keltene az összevisszaság. Kézikönyvtárban jó tudni és látni, hogy a könyvtár milyen művekkel képviselteti a kérdéses szaktudományt. Olvasó kézikönyvet a katalógusban akkor keres, ha a könyvet megszokott helyén nem leli. akkor is csak azért, hogy a foglalt mű helyett egy másik példány helyrajzi számát följegyezze. A Kézikönyvtár szakrendi elhelyezésének egyetlen hátránya bonyolult helyszáma (K 91439/11) mellett, hogy a leemelést, sokszor a szabályok ellenére a visszahelyezést is az olvasó maga végzi, rendszerét nem ismerve, rossz helyre teszi, ennélfogva rendbentartása nehézkes. A maga nemében tökéletes akkor lenne, ha a forgalom alatt is házikezelésben részesülhetne, viszont ezzel megszűnnék szabadpolcrendszere, a jártasabb olvasók legnagyobb szomorúságára. A sorszámozott, de betűrendben felállított Szűry Gyűjteményt sem lehetne jobban elhelyezni. Mint az első kiadású magyar szépirodalmi munkák egyedülálló gyűjteménye csak betűrendben képzelhető el. Ebben a gyűjteményben a raktári elvek már muzeális jellegénél fogva sem érvényesülhetnek. Harminc évvel ezelőtt helyszámozási rendszerünk bevezetői a jelzeteknél a különböző fajú (befejezett, folytatásos) és nagyságú (2°, 4°, 8°) (fólió, quart, oktáv) könyvcsoportok kezdő- és zárószámait bizonyos előrelátással állapították meg. A könyvtár gyors iramú fejlődése azonban minden számításukat felborította. A számsorban a folytatásos fólió (Újságok) részére 1—500-ig, a folytatásos quart (Nagyalakú folyóiratok. Évkönyvek, stb.) 501—2000-ig, a folytatásos oktáv (Kisalakú folyóiratok stb.) 2001—5000-ig, továbbá a befejezett fólió részére 5001—6000-ig, a befejezett quart 6001—10000-ig és a befejezett oktáv részére 10001-től . . . végig tartották fönn a helyet. A felsorolt hat csoport közül az első ötöt 1—10000-ig haladó számsorba osztották be. Ezeket a számhatárokat több helyütt már utolértük s most megkülönböztetésül »X« jellel újra alkalmazzuk az általuk csoportonként megállapított számsort, (x 501—, x 2001—, x 6001—). Kétségtelen, hogy az »X« betűjel használatával a lefoglalt s immáron kimerült számokat felszabadítottuk, ellenben az »X« betű használata nyilván nem tartozik a szerencsés megoldások közé. Az Útmutatóból olvasóink úgy tudják, hogy a betűjelek (A, B, K, P, R, T, Ball.) Fővárosi Könyvtár Évkönyve 1942 11
