A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Kondorosi Sándor: A könyvtárrendezés kérdéséhez, különös tekintettel a Fővárosi Könyvtárra
159 Mert távolról sem gondoljuk, hogy a Fővárosi Könyvtárban a könyvek elhelyezési, felállítási rendje nem jó, sőt állhhatjuk: kitűnő. Ellenben — és ezt örvendetes tényként említjük — óriási arányú fejlődése folytán a könyvtár minden optimista előrelátást túlszárnyalva, időnap előtt kinőtte nagyra méretezett keretét. Minden nagyobb könyvtár a könyvek raktári felállításánál legalább háromféle nagyságot különböztet meg. A kettedrét (2°) (fólió), a negyedrét (4°) (quart) és a nyolcadrét (8°) (oktáv) nagyságot. Az ennél kisebbeket rendszerint az utóbbihoz osztják. Kár, hogy a tizenhatodiét (16°) használatának bevezetésétől idegenkednek, pedig ezek a »liliputi« könyvek jelentéktelen alakjukkal, sokszor egész könyvsorok rendjét bontják meg. Nem állhatnak egyenesen »talpon« a könyvek ott, ahol ilyen méretű mű beférkőzik. A Fővárosi Könyvtárban 26 centiméterig az oktáv, 26—35-ig a quart és 35 centimétertől mérik a fólió nagyságot. A nagyságméretek más könyvtáraknál és más korszakokban ettől eltértek. A nagyságszerinti felállítás a rendelkezésre álló hely minél gazdaságosabb kihasználását célozza. A könyvnagyságok mérésénél természetesen ügyelni kell a pontos méretre, mivel a raktárakban ezekhez igazodnak a polcbeállítás méretei. Mert bizony sokszor előfordul, hogy a fűzött, oktáv nagyságú könyv visszaérkezve a könyvkötőtől, elvesztette eredeti alakját s megnövekedve, mint quart nagyság jelent meg a raktárban. Kijelölt helyére így nem fért be, amiért is a quart-csoportba kellett áthelyszámoztatni és oda beosztani. A nagyságméretekbe tehát bele kell számítani a kötéssel járó méretváltozásokat. Különösen fontos ennek betartása ott, ahol a polcokat jelentősebb térveszteség nélkül nem lehet nagyobbra állítani. A polcok nagyobb méretre állítása rendszerint a felső polcsorok kiesésével jár. A Fővárosi Könyvtárban a felső polcok kiesése — hozzávetőleges számítás szerint — mintegy 60.000 kötet helyének elvesztését jelentené. Ez az elvesztett hely két közepes nagyságú raktár befogadóképességével egyenlő. A könyvek nagyságszerinti csoportosításánál nagy gondot okoz a könyvtáraknak könyvek alakjánál, nagyságánál mutatkozó rendszertelenség. A kiadó nem gondol a könyvek megőrzésének könyvtári lehetőségeire. Sok az olyan alakú könyv, amely a könyvtári rendnek megfelelően az ismert három nagyságcsoport egyikébe sem helyezhető. Nincs olyan mélységű polc, amely az alacsony (oktáv), de a lapozás irányában téglány alakú könyvet teljes egészében befogadná. Ennek következtében a könyv a polcról kiáll, a közlekedést akadályozza és könnyen rongálódik. Akad olyan könyv (folyóirat) is, mely egyidőben oktáv, majd quart- alakban jelenik meg. A könyvnagyságok nemzetközi szabványosítása mielőbbi megoldásra vár. A nagyságcsoportokon belül különválasztják a befejezett műveket a folytatásosaktól. Ennek megtörténte után, betű-, szak- vagy számrendben (sorrendben) állíthatók fel a különböző könyvcsoportok. Ahol régebben nem, vagy csak részben használták a számrendszert, ott újabban vezetik be. Ahány könyvtár, annyi a raktározási rendszer; egyikről letérnek, a másikat felveszik, változtatnak rajta, körülményeikhez igazítják, módosítják. Mivel a célszerűség szabja meg egy könyvtár könyvanyagának felállítási rendjét, talán nincs is két ugyanazon rendszer szerint berendezett könyvtár. Nagyobb könyvtárak a szakrendi felállításról letértek ismert hátrányai miatt, s mint legegyszerűbbet, a numerus currenst, a számrendi felállítást követik. A Fővárosi Könyvtárban mind a három felállítási rendszer használatos. Betűrendben van elhelyezve fiókkönyvtáraink szépirodalmi anyaga és a központi Szüry Gyűjtemény, szak- és számrendben a Tudományos Központ egyéb gyűjteményei és raktárai. Mindhárom rendszernek van előnye és hátránya. A betű- és szakrendi felállításnál a polcon közbe-közbe és nem a sor végére kerülnek a besorolandó könyvek, mint a numerus curens esetében. így nem lehet előre
