A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
181 gyűlésen egybesereglett karok és rendek a Nemzeti Múzeum felállítása alkalmával felszólítják a nádort, hogy »a magyar nyelv művelése előmozdításának egyéb eszközeit is szívén hordozza« (1808. évi 8. cikkely, 2. bek.). Azonban már ezt megelőzően találunk kifejezetten könyvtári vonatkozású törvényt az Országos törvénytárban. Az 1807. évi 24. cikkely legnagyobb közgyűjteményünk, a Magyar Széchenyi-könyvtár alaptörvénye. Ebben kifejezésre jut az ország hálás megemlékezése, amellyel gróf Széchenyi Ferenc királyi főkamarásmester nemes bőkezűségét fogadta, amidőn »dicséretes emlékezetű őseink nyomdokait követve terjedelmes és válogatott könyvtárát... földabroszait... kéziratait a magyar nemzet használatára teljes joggal átírta és ezekkel egy felállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.« A szabadságharcig terjedő időszakban már egyre több jogszabály jelzi, hogy a közművelődés iránti érdeklődés mindinkább erőssé válik. Az 1827. évi XI. t.-c. életrehívja egyik nagy közkönyvtárunk anyaintézetét, a Magyar Tudományos Akadémiát. Az 1836. évi XXXVII. t.-c., mely ismét a Nemzeti Múzeumról szól, bölcs előrelátással már a gyűjtemények (tehát a könyvtár is) »névjegyzékének felállítását sürgeti. »Azon tekintetekhez képest, melyeket a Múzeum a nemzeti művelődésre és díszre, úgy mindennemű jelesebb emlékeknek gyűjtésére és fenntartására nézve kíván, felvévén ezen hazai intézetnek jelen állapotját, meghatároztatik (hogy) ...4. §. A Nemzeti Múzeum mindennemű gyűjteményeiről, részrehajlatlan tagoknak ellenőrségök alatt, tökéletes névjegyzékeket készíttessenek, mely jegyzékek Országgyűlési (alább kinevezett) Választmány által meghitelesíttetvén az Ország Törvényhatóságával közöltetni fognak.« A következő 1836 : XXXVIII. t.-c. megemlékezik a Nemzeti Múzeumra folytatva tett ajánlásokról, így 1. §-ában gróf illésházy István Fő-Asztalnoknak adakozásáról, »...mely szerint igen jeles könyvtárát és nagybecsű diplomái gyűjteményét a Hazának nagylelkűen átadá.« A szabadságharcot követő abszolutizmus közel két évtizedre szakította meg alkotmányos törvényhozásunkat. Ámde közvetlenül a kiegyezés után már ismét találunk könyvtári vonatkozású törvényes intézkedést ; mégpedig a népoktatási alaptörvényben (1868 : XXXVIII. t.-c. 96. §. A tanítóképezdékben kötelezően felállítandó könyvtárakról.). A kiegyezést követő háromnegyed évszázad rendkívül nagyszámú és egyre növekvő terjedelmű jogalkotásában a könyvtári vonatkozású intézkedések meglehetősen eltörpülnek. Ezek is inkább szétszórva, más tárgyú jogszabályok szakaszaiban elbújva, foglalnak helyet és csak beható kutatás után lelhetők meg. A közkönyvtárak ügyeinek egységes szempontú rendezése felé 1874-ben történt az első jelentős lépés. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a király megengedte, hogy »...a Magyarországban létező vagy létesítendő közhasználatra szánt gyűjteményekre és könyvtárakra való fölügyelet gyakorlása céljából... országos főfelügyelői állomás rendszeresíttessék.« (1874. júl. 13.-án kelt legfelsőbb elhatározás.) Az erre az állásra kinevezett Pulszky Ferenchez a közoktatási miniszter a közkönyvtárak és gyűjtemények tárgyában külön rendeletet bocsátott ki. Ebben először is megállapítja, hogy a főfelügyelői »állomást« az ország különböző vidékein létező és létesítendő közhasználatra szánt nyilvános közkönyvtárak felett Őfelsége legfelsőbb felügyeleti jogának kellő hatályú gyakorlása miatt rendszeresítették. A főfelügyelőnek a közkönyvtárakról, azok berendezéséről, kezelési módjáról, használhatóságukról, a követett eljárási módokról kellő tudomása legyen.
