A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
160 hogy szeretnénk velük táncolni. A keringő-refrén trombitaszólóját az oboa, klarinét és fuvola úgy táncolják körül szellemes nyolcadfutamos variációban, mint a tündérkirálynét apró tündérkéi. A hangulatos keringő rövid kodával zárul. A balett után Jancsit tündérkirállyá avatják (»Üj királyunk, hős királyunk«, b-dur 4/4). A tündéravatás magyaros témájú női karének. Utána Iluska gavottjában és lassú keringőjé- ben figyelmezteti János vitézt, hogy vágyaira vigyázzon, mert ha szívében feltámadnak, elveszti Tündérországot. A tündérek serleget hoznak. János vitéz magyaros bordallal (»Kezembe hát a varázspohárral«, b-dur 4/4) köszönti őket. Amikor inni akar a feledéstadó serlegből, kívülről felhangzik a hazainduló Bagó furulyája, utána a női kar (»Halljátok ezt a hangot«, f-rnoll 3/4 a capella), amely figyelmezteti János vitézt hazájára. Jancsi egész lényében átváltozik. Eszébe jut a haza, az otthon. Tudja, hogy nem képes ittmaradni és hazája nélkül nem lehet boldog. A művészien felépített befejező melodráma még egyszer végigvezeti a mű főmotivumait, a furulyanótát, amelybe belekapcsolódik a tündérek keringője, akik vissza akarják tartani Jancsit, de a hazatérés motívuma egyre erősebben, követelőbben jelentkezik. Amikor a 3. változásban újból az első felvonásbeli otthon képe lesz látható, a »Megálmodtam réges-régen« beteljesült széles, ünnepélyes motívuma hangzik fel és Iluska gyönyörű dalának gordonkaszólójával végződik a zene. A három szerző közül Kacsoh feladata volt a legnehezebb, mert a »magyar operett« sokat vitatott problémája megbolygatására kényszerült. Kacsoh feladata nagy, szinte megoldhatatlan volt. Igazi poétalélekkel vágott bele a problémába. Tudásának és friss talentumának teljes vértezetében állott ki a porondra. Az el- virágzott népszínmű után Kacsoh juttatta a magyar népies elemekkel megnemesített daljátékot legtökéletesebben kifejezésre. Művében úgyszólván jóvátette mindazt a sok bűnt, amit a magyar zene ellen elkövettek. A magyar népiélek őstalajából bányászta ki csodálatos érzékkel motívumait. Az ötvösművész remek foglalatában mutatta be, hogy milyen drága értékek rejtőznek ebben az ősi talajban. Üttalan ösvényeken kellett járnia a magyar daljátékirodalomban. Mintája alig van, mindössze egy : Szabados Béla énekes legendája, A bolond. Ez a daljáték a Kacsoh előtti magyar színpadi zenének egyik legjelentősebb alkotása. Leleményes melódiagazdagsággal varázsolt pezsgő magyar levegőt a színpadra, fzzig-vérig magyar volt dallamszövésében, harmóniáiban, színében, anélkül, hogy erőltetett sujtásos magyarsággal kérkednék. Magyar melódiáiba könnyed francia szellemet vitt, a magyar kifejezőmódot rendkívül hajlékonnyá tette. Az operettszínpadon Szabados Béla beszélt először magyarul és megtanította az operettet a finom mosolyra.43) Szabados zenéje nemes, előkelő hangjának, technikája színeg és szellemes ötletességének hatását Kacsoh maga is elismerte.44) Kacsoh a János vitézben a maga nemében mesteri művet alkotott. Igazi és mély érzelmességével meghatotta a szíveket. Nem volt a magyar zenének akkor nagyobb késziiltségű, tehetségesebb és ihletettebb mestere. Csupa igazgyöngy melódiát ajándékozott. Varázslatos szépségük alól többé senki se tudja magát kivonni, aki egyszer hallotta. Ami e zenét oly nagysikerre vitte, annak magyarázata önmagában rejlik. Ez a zene végtelenül egyszerű, végtelenül természetes, végtelenül őszinte. Mindhárom tulajdonság az ifjúság örök sajátja. De ezt az egyszerű muzsikát, az apró kis dalokat Kacsoh magasabb nívóra emelte, eszményítette. Az az idilli báj, amellyel a darab alakjai járnak előttünk, végigvonul a muzsikán is és mert a zene alakjaihoz simul, azért oly hű és jellegzetes. Kacsoh magyar lélekkel, magyar érzéssel formálta ki dalait. Üdeségükkel, újszerűségükkel és ötletes magyar fordulataikkal váltották ki nagy hatásukat. A melódiák frázisai oly tisztán és dallamos simasággal sorakoznak egymás mellé, mint a gyöngyszemek. Zenéjében a magyar népdalok lelke zeng fejlettebb formában, szeplőtelen ^tisztaságban, megőrizve
