A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
146 ben és finálékban is. Heltai beszéli, hogy Kacsoh »szószerint, betűről-betűre zenésí- tette meg azt, amit kapott, ami olyan zeneszerzői teljesítmény, amire talán még nem volt példa.«18) Amit megzenésít, annak melódiája oly tökéletesen egybeforr szövegével, hogy attól többé elválasztani nem lehet, szöveg és dallam testvérekké lettek. Segítette őt munkájában a magyar irodalomban való nagy jártassága és ismeretei. Kacsoh teljesen otthonos volt a népköltészet birodalmában és hallatlan érzékkel bírt a népies iránt. Számos szövegszituációt teremtett és Heltait új versek megírására inspirálta. Mikor kezéhez kapta a szövegkönyvet, sok verse megváltozott, újak kerültek bele. Egyik, nem népies versét maga írta és kiásott a székely népköltési gyűjteményből szövegeket, mint »A fuszulyka szára« és »A furulyanóta« : Udvaromon három vályú c. versszaka (Kriza : Vadrózsák I. k. 56. és 276. 1.). Invenciója bőségesen ontja a dalokat és együtteseket. Már az első felvonásban annyi melódiát pazarol el, hogy szerzőtársai féltik alkotóerejének kimerülésétől. Napokon át visszatartják őt a komponálástól, pihentetik fantáziáját. Persze csak az apró dalok megírása ment ilyen könnyen. A finálék és nagy együttesek felépítése Kacsohnak sok nehézséget okozott, főként az első felvonás fináléjának magyaros kezdő fugája sok fejtörésébe került, míg megcsinálta. Gyakran kellett megbeszélést folytatni Bakonyival, hogy milyen is legyen ez a finálé és sokszor kellett szerkesztőtársa, Hackl Lajos tanácsát, — aki mint Koessler-tanítvány alaposan értett az ellenponttanhoz és mint dalárdakarnagy jól ismerte a karkészítés minden csínját-bínját — igénybevenni. Hackl hűséges barát volt. Szívesen útbaigazította Kacsoht, segített, javított, toldott. Hackl rákoshegyi villájában a János vitéz sok részlete készült. Segítőkeze nélkül talán nem volna olyan a János vitéz, mint amilyen lett.19) Kacsoh hihetetlenül gyorsan dolgozott. Nem egészen öt hónap alatt készült el a János vitéz zenéje. Ez a rövid idő »gyönyörű, nagy részegség volt életében.«20) A zongorakivonat bejegyzése szerint 1904 augusztus 20-án fejezte be a müvet Keszthelyen, ahol akkor édesanyjával és húgaival nyaralt.21) Közben harcolni is kellett a színháznál a zene elfogadásáért. Kacsoh új ember volt az operettkomponisták körében. A beérkezett zeneszerzőkkel szemben nehéz dolga volt. Beöthy és gárdája féltek az ismeretlen tanártól. Attól tartottak, hogy sablonos muzsikát fog szállítani. Fedák, akinek a darab főszerepét szánták, kivált- képen nem akart hallani Kacsohról, aki 30 éves korában ír először operettet. Huszká- val akart zenét íratni, akinek két nagy sikerét köszönhette.22) Végül is Kacsoh egész baráti köre, Bakonyi, Heltai, Kern, Buttykay Ákos szállott síkra érdekében. Midőn a Király Színház próbaszobájában válogatott művésztársaság előtt először elzongo- rázta a János vitézt, elbűvölten hallgatta mindenki a szívbemarkolóan zongorázó Kacsoh különlegesen szép, magyar muzsikáját. A zenét el is fogadták. II. Beöthynek és a Király Színháznak nagy szüksége volt ekkor már olyan darabra, amelytől az új, nehezen induló színház az igazi sikert jogosan várhatta. Fáradtan és rosszkedvűen jelent meg esténkint az ambiciózus Beöthy László szokott kávéházi törzsasztalánál. A szomorúságra súlyos oka volt : színháza •nagyon rosszul ment. Színészei és íróbarátai részvéttel vették őt körül. Valami rossz fátum üldözte ezt a színházat. Már megalapításáért is mesebeli sárkányként kellett emberfeletti erővel titkos és nyílt erők ellen Beöthynek harcolnia. 1903 áprilisában vette bérbe Beöthy László, aki előzőleg éveken át a Magyar és Nemzeti Színház igazgatója volt, Krausz Károly háztulajdonostól a Király-utca 71. számú épületkomplexust, amelynek falai között többszörösen megbukott, rosszhírű orfeum
