A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
90 Hogy mik voltak az okok, amelyek Peleit Várdaitól eltávolították, ezekre vonatkozólag már Várdai véleményét kellene Peleiről ismernünk. Ennek hiányában csak azt állapíthatjuk meg, hogy közöttük a jóviszony csakhamar igen ellenségessé fajult és hogy a továbbiakban már szó sem lehetett arról, hogy Pelei céljának elérésében Várdai támogatását élvezze. Pelei azt mondja, hogy Várdai megkárosította őt: a neki kölcsönzött összeget nem akarta visszaadni. Lehet, hogy az összekülönbözés oka ily anyagi természetű kérdésekben keresendő. A feljegyzések túlnyomó része kétségtelen még Várdai püspöksége idején, vagyis 1524-ig készült. A Gosztonyiról és különösen további utódairól szóló megjegyzései oly ritkák és személyeskedők: mintha azok nem is Pelei gyulafehérvári otthonában készültek volna. Gosztonyi mindössze 1527-ig volt Erdély püspöke. Püspöksége rövid ideig tartott, de számos bonyodalommal volt tele. Szinte végzete lett ennek a nagyműveltségű és kiváló püspöknek, hogy a mohácsi vész után Erdélyben maradt. A pártoskodásban nem akart résztvenni, amire Szapolyai néhány híve azzal vádolta, hogy Ferdinándhoz húz és válogatott kínzásokkal halálra gyötörte. Gosztonyi halála után a két ellenpüspök a Ferdinánd-párti Gerendy Miklós és a Szapolyai-párti Statileo János közül ez utóbbi lett Erdély valóságos püspöke, aki 1542-ig ült a püspöki székben. Róla Pelei már névszerint nem emlékezik meg, noha kétségtelenül már mint püspököt is ismerte, hiszen Erasmus haláláról szóló bejegyzése 1536-ban, vagy ezután kelt. Egy más jegyzetéből azonban arra következtetünk, hogy Pelei ekkor már nem Gyulafehérváron élt. Lehet, hogy maga mondott le kanonoki stallumáról és visszavonult szülőhelyére Pelére, ahol keserű szemrehányások között meghasonlott lélekkel élt, de a század negyedik évtizedét már aligha lépte túl. VI. Pelei Tamás glosszái. A XVI. század első feléből származó irodalmi hagyatékok értékének felmérésénél a tisztánlátást a sok kialakulatlan összetevőből előálló művelődési viszonyok mindenben keresztezik. Pelei könyvjegyzeteinek értékelésénél és a kor szellemi síkjába való állításánál is megnehezíti a helyzetet az a körülmény, hogy tulajdonképen három nemzedék művelődési ideálja sűrűsödik össze bennük : a hanyatló középkori, a Hunyadi-humanizmus műveltségéé és Erasmus tanainak hatásaié. A glosszák természeténél fogva és nem utolsó sorban Pelei felkészültségében, tanulságában és érdeklődési irányában tapasztalható ingadozás miatt azonban ez a három elem sűrűn keresztezi egymást. Ezeknek az elemeknek részekre való bontása azonban mégis egyénivé teszi Pelei szellemi arcképét, mert tudjuk, hogy miként e kor műveltségének, úgy Peleinek is legnagyobb gondja mindig önmaga volt. Mindent amit írt és gondolt, tulajdonképen önmagából kiindulva írta és gondolta és a politika, a vallás, az erkölcsi és szellemi törvények sqrsot meghatározó tényein kívül az életből csak azt hallotta ki, ami műveltsége igényének megfelelt. Mielőtt a glosszák tartalmának csoportosítására és azoknak ismertetésére térnénk át, szólnunk kell a glosszák írásformájáról is. Kétségtelenül megállapítható, hogy a közölt szövegek egymásutánjukra való tekintet nélkül három írástípust mutatnak : a tiszta fraktur, a gótikus és reneszánsz formákkal vegyes átmeneti és a humanista írást. Mind a három forma kurzív iskolás írás, ami lényegesen különbözik a kancelláriai írásformától és a korabeli levelek írásának ismeretére vall. A glosszák írásformájában megállapítható különbségek miatt feltehető a kérdés, hogy a közölt szövegek mindegyikét egy kéz írta-e? A szövegek
