A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
78 ki az iskolákból, az főként Donatus és Priscianus kézikönyveinek köszönhető, mert ezekben a példák legnagyobb része Vergilius műveiből való. De Ovidiust és Horatiust is olvasták. A trivium másik fontos tárgya a retorika. Mielőtt valaki e fokra lépett volna, alapos vizsgálatot kellett kiállania a grammatikai tanulmányokból. A káptalani iskolák tanulmányai során megelégedtek azzal, hogy a tanulók a szónoki beszéd lényegesebb fajaival, fő részeivel a műszókkal és a szónoklás alapszabályaival megismerkedjenek. Ezeket leginkább Cicero beszédein mutatták be és magyarázták. Tankönyvül Cicerónak »De inventione« és az akkor szintén Cicerónak tulajdonított »Rhetorica ad Herennium« művét és ezeken kívül Quintilianus, Martianus Capella, Alcuin és Beda munkáját is használták. A történelmi oktatásnál Petrus Commestor vagy Manducator »História scholastica« című műve szolgált tankönyvül. A dialektika lassan jutott későbbi tekintélyéhez. Alcuin szerint ez ama tudomány, melynek segítségével az ember a fogalmakat meghatározza a dolgokat kifejezheti és az igazaktól a valótlant megkülönbözteti. Bizonyára magyar iskolák számára készült az a dialektika is, amely Kaym költségén jelent meg Strass- burgban 1515-ben. Michael Vratislaviensisnek: »Introductorium dyalectice«-je. Az egyes klasszikus szerzők olvasására azonban az iskolában nem fordítottak nagy gondot. Ügy gondolkodtak, hogy aki az előzetes tanulmányok során a tanulmányi anyagot felfogta, a szöveg szellemét és értelmét önmagától is vagy legfeljebb kevés segítséggel megtanulhatja. Ezért mondja Pelei, hogy az irodalomra soha senki sem tanította. A trivium bevégeztével a tanuló a quadrivium tárgyait tanulta. Elsősorban a számtant, amelynek tanulásánál nagy figyelemmel voltak a computusra, hogy az egyházi ünnepek kiszámításához és az egyházi naptár készítéséhez minden tanuló értsen. Kézikönyvül Boethius »Institutio arithmetica«-ját használták. Az egyházi naptár készítésének kötelezettsége magával hozta az asztronómia tanulását. Az itt közölt ismeretek azonban inkább az asztrológia körébe estek. Az elemi iskolák zenei képzését is folytatták. Zenei ismereteiket szintén Boethius- nak »De musica« című öt könyvéből merítették, amelyeknek forrása főként Pythagoras volt. Pelei megemlíti, hogy püspöke dicsérete szép énekéért, ami alatt bizonyára az egyházi énekben való jártasságára is rá akar mutatni. A zene iránti érdeklődésére vall még az a bejegyzés is, amelyet az »Aulaedus sit, qui citha- roedus esse non possit« című adagiumhoz fűz : »Choraules est is qui tibiis ad choreas canit nam aulos graece est tibia Latiné. Unde apud nos usitatum nőmén est pro Latino Auledus« (p. 136.). A geometriára alig ügyeltek. Tankönyvük is alig volt. Ehelyett inkább a földrajzot tanították. Tankönyvük Dicuil-nek »De mensura orbis terrae« című munkája volt, amelyhez segédkönyvül Solinus »Collectanea rerum memorabilium«-át használták. A káptalani iskolákban némi természettudományi ismereteket is sajátítottak el Sevillai Izidor és Hrabanus Maurus művei nyomán. A hittudományt mint külön tantárgyat általában nem tanították, hanem beleszőtték a többi tárgyba. De a valóságban minden tárgy a vallás szolgálatában állott; az olvasást is a Szentíráson kezdték és főként a zsoltárokon gyakorolták. Tárgyi olvasmányul is a klasszikusokon kívül a Szentírást és az egyházatyák műveit használták.76) A káptalani iskolákban uralkodó szellemi műveltség színvonaláról a káptalanok és az egyes kanonokok könyvtárai beszélnek.77) A gyulafehérvári káptalan könyvtáráról azonban, sajnos, semmi adatunk nem maradt fenn. A mai híres gyulafehérvári Batthyanaeum könyvtárnak valamennyi középkori kézirata és
