A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
70 udvarnokot,47) akinek neve a későbbi gyulafehérvári kanonokot juttatja eszünkbe. Ugyancsak így vagyunk László deákkal48) is, aki II. Ulászló idejében az udvar- nokok fizetését osztotta szét és az apródokról is gondoskodott. Lehet, hogy László deák egy személy a Gyulafehérváron is megfordult hasonlónevű deákkal. Ismeri Pelei Jodocus Ludovicus Decius49) lengyel főnemest, akiről tudjuk, hogy Zsigmond lengyel király titkára volt. Már II. Ulászló idejében nagyon barátságos volt a viszony a lengyel és magyar udvarok között. I. Zsigmond herceg korában éveket töltött bátyja budai udvarában és a főúri világ egy részének barátja lett. A török ellen való készülődések, a trónváltozás és egyéb családi ügyek állandó politikai összeköttetést teremtettek a két udvar között. Elsősorban Zsigmond titkárának, Tomiczki Péter krakkói főesperesnek és Hammel Mihály budai prépostnak érdeme a Zsigmond—Szapolyai házasság létrehozása. Ulászló halála után Zsigmond mint II. Lajos gyámja is sűrűn küldözgeti követeit Budára. Számos lengyel diplomata nevét ismerjük, akik 1516-tól fordultak meg a magyar udvarban (Laski János, Szydlowieczki Kristóf, Drzewiqzki Mátyás, Karnkowski János és Tanczin András). Lehet, hogy ezek sorában szerepelt Decius is, bár Pelei feljegyzésében csak mint királyi titkár szerepel. Mindezek a személyes kapcsolatok és méginkább a hallomás útján Pelei fülébe került értesülések bőségesen elegendők voltak ahhoz, hogy Pelei láthassa, hogy hazánk szívében Budán is csörgedez az új műveltség forrása. De a hallomásból nyert értesülések nem is merítették ki mindazt, amihez Pelei hozzáférhetett. Bizonyára felkereste Budán a középkor végén oly nagy számban feltűnő könyvkereskedőket is, akiknek könyvraktáraiból volt módja kiegészíteni azt az érdeklődéséhez közelálló klasszikus és humanista irodalmat, amelyhez Gyula- fehérváron csak részben jutott hozzá. Valószínű ismerősei is biztatták könyv- vásárlásra, de ezenkívül láthatta, hogy pártfogói és az ország nagyhírű főpapjai nagy könyvtárakkal rendelkeznek. Nem is jöhetett volna alkalmasabb helyre, mint Budára, hiszen itt volt összpontosítva az akkori Magyarország könyvkereskedelme ; itt volt az ország legnagyobb könyvpiaca, itt fordult meg és itt élt a legtöbb magyar könyvkedvelő. Könyvnyomdát azonban már nem találhatott Budán,- Hess András Mátyás alatt működő nyomdája már csak híréből volt ismerős, ellenben két Budán kinyomott nyomdaterméke még bizonyosan közkézen forgott. Nem tudjuk tudomást szerzett-e Pelei az 1473-ban készült Cronica Hungarorum-ról, történeti művek csak kevéssé érdekelhették. De a másik talán ugyanebben az évben még a Cronica előtt a humanista közösség jegyében készült budai nyomdatermékről már valószínűleg volt tudomása. E könyv, amely talán szintén 1473-ban jelent meg, két művet tartalmaz. Az egyik Szent Vazul cesarei érseknek »De legendis poeticis« című könyvecskéje, a másik egy Pseudo- Xenophoni Apollogia c. munka Leonardo Bruni humanista fordításában50) A humanista közösségbe utalja e művet az a körülmény is, hogy Szent Vazul műveit később maga Erasmus adta ki eredeti görög szövegükben. Egyike azon nyomtatványoknak, amelynek koraisága és budai származása méltán keltette fel a kutatás figyelmét. Pelei a budai könyvkereskedők tekintélyes névsorából választhatott.51) Itt éltek ebben az időben Feger Theobald, Herzog János és Ruem György kiadói tevékenységének folytatói, Nagybányai Heckel István, Kaym Orbán, Milcher Mátyás, Schaller Jakab és talán fennállott még Paep János és Wardiai István könyvesboltja is. Mint legfrissebb budai kiadványokkal itt találkozhatott Kaym Orbán három kiadványával: a Strassburgban készült Donatus minorral, az ugyancsak itt nyomtatott Introductorium dyalecticae-vel és a Velencében készült esztergomi breviáriummal. Ugyancsak ez év budai könyvkiadói terméséhez tar
