A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
67 egyesítették magukban. De jól forgatta a kardot is, amelyről a pórlázadás idején tett tanulságot. Ő volt az, aki Várad alatt szétverte Dózsa György hadát. A klasszikusokkal való foglalkozás annyira átalakította gondolkozását és annyira a filozófus szemén át nézte a világot, hogy az egykorú tudatlanok bolondnak nézték. Nem tartozott ugyan azok közé, akik Erasmusszal leveleztek, de művei megvoltak könyvtárában. Baljóslatú kijelentése a mohácsi csata 20.000 vértanújáról, úgy következett be, hogy maga is a csatatéren maradt.: fejét a törökök Budára Solimánnak küldték el.33) Valószínűleg minden vágya Peleinek oda irányult, hogy megismerje Esztergom érsekét és az ország teljhatalmú főkancellárját, BakóczT amást, aki ez időben még hatalmának tetőpontján állott. Bakócz34) Hunyadi Mátyás udvarában kezdte pályafutását és az udvari élet cselszövényei között éles eszével hamar megtanulta, hogy mi a boldogulás útja. A kor szellemi életével is hamar megismerkedett: Krakkóban, Ferrarában és Páduában tanult és megszerezte a magisteri címet. Ulászló alatt mindvégig kitartott és ha a látszat szerint a király néha el is ejtette, a valóságban sohasem tudott és nem is akart szabadulni tőle. Gyakorlati érzékű ember volt, a ravaszságot erővel párosította és a kapzsiságot hatalomvággyal. Széles látókörű éleseszű és leleményes, a politikai élet útvesztőjében sohasem tévedt el, mindig a nagyravágyás sarkalta. Elvei kora és ízlése szerint machiavellisztikusak. Nem hiányzott azonban belőle a nemesebb érdekek iránt való érzék sem. Ha kellett nagylelkű volt, a művészeteket kedvelte, sok hazai és külföldi humanistának volt mecénása, de a humanizmus igazi szelleme sohasem hatotta át lelkét. Nem hiába járt Mátyás iskolájába, maradt jellemében a Mátyást is jellemző erőszakos vonás, bizonyos durvább kiadásban. Pelei látogatása idején a parasztlázadást követő belpolitikai mozgalmakban mint bűnbak szerepelt. Az 1515. évi országgyűlésen, amely a jobbágyokon a bosszú művét befejezte nem jelent meg, de nyíltan kárhoztatta az elnyomásokat szentesítő végzéseket. Zokszó nélkül tűrte azonban az ő megbélyegzését célzó végzést, hogy paraszt származású papot a király ezentúl ne emelhessen püspökségre és hogy egyháziak csak anyagi biztosíték ellenében utazhassanak Rómába. A kor neves humanistáival való kapcsolataira jellemző a híres Beroaido bolognai filozófus, neki ajánlotta egy Pythagorast fejtegető nyomtatott művét. Unokaöccseit, János zágrábbi püspököt és Erdődi Pált Bolognában taníttatta, húgának fiát, Vértesi Jánost pedig Velencében. Több pártfogoltja volt ezeken kívül Krakkóban, Ferrarában és Bécsben. Öccsének, Ferenc győri püspöknek, valamint unokaöccsének, Erdődi Simon zágrábbi püspöknek neveltetése szintén az ő műve. A bécsi egyetem részéről 1515. évi szereplése alkalmával hozzáintézett Oratio éppen a magyar ifjak külföldi taníttatásában látja és dicséri Bakócz humanitását. De megismerkedhetett Pelei felfelé ívelő pályájuknak magas fokán Bakócz két utódával, Szatmári Györggyel és Szálkái Lászlóval is. Szatmári György35) már Mátyás után 1494-ben került a királyi kancelláriába, ahol ekkor titkár, 1501 után pedig titkos kancellár lett. Szatmári éppen úgy tipúsa a kor uralomravágyó, de egyszersmind kiváló eszű és erős akaratú főpapi egyéniségeinek, akárcsak Bakócz. Rendkívüli tevékenység, uralkodásra vágyás és diplomáciai érzék jellemzi. Ezenfelül oly büszke volt, hogy csaknem imádattá magát. Akkora tekintélye volt, hogy Szapolyai István nádor végrendeletében gyermekei gyámjává őt nevezte meg Bakócz mellett. A velencei követek az ország kormányzójának nevezik. A királyra oly hatással volt, mintha megbűvölte volna. E nagy hatásnak titka Szatmári egyénisége. Meghajolt előtte nemcsak az erélytelen király, hanem az uralkodásra termett királyné is. 1515-ben egy érdekes belpolitikai cselszövés 5*
