A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
60 kori vallásosság talajába hullanak és abból irodalmat, művészetet és továbbfejlődésre képes keresztény katolikus kultúrát varázsolnak elő. A Mátyás-korában felemelkedő már félig polgárias városi lakosságot a szerzetesrendek vezetik és nyomukban a hitélet elmélyül, a lelkeket a reneszánszfelfogással párhuzamosan a nemzeti nyelv és kultúra kincseivel próbálják táplálni. Az új fegyelemnek a kolostori életben megnyilvánuló következményei hozzák létre a kolostorok kódex- irodalmának virágzását. Az observáns ferencesek budai és pesti kolostora az általuk gondozott budai begina-ház, a klarisszák Óbudán, a mariánus ferencesek szintén Óbudán, a domonkosok budai férfi és margitszigeti apácakolostora már magyar olvasmányokkal látja el a rendtársakat és híveket. Felnő a Ráskai Leák és Sövényházi Márták írástudó könyvíró és könyvolvasó nemzedéke. Temesvári Pelbárt latin műveiből megírják a ferences főnököknek : Laskai Osvátnak és Segősdi Lukácsnak, a tudós domonkos vizitátornak Váci Pálnak névtelen fráterei a magyar nyelvű legendák, prédikációk, példák és leckék és azon szerzetesi szabályok tömkelegét, melyet kódexirodalomnak nevezünk. A vallásos célokat szolgáló képzőművészetek e korban már kitűnő mestereket ihletnek meg. Városok és kis falvak is díszes szárnyasoltárokat rendelnek templomaik számára, amelyeken a késő gótika művészetét oly erőteljesen kifejező M. S. mester és Veit Stoss művészetét elérő Lőcsei Pál faszobrász mutatják meg tehetségüket. A festészet ezeknek az oltároknak képtábláin éli tovább a középkor gótikus formáit, de már átveszi a nagy német művészet, Dürer és társai, formanyelvét is. Ezek a Mátyás utolsó évtizedeiben s a Jagellók alatt készült képtáblák a vallásos élet reneszánszát bizonyítják, mert a megrendelő hívek valódi szükségleteit elégítették ki és nem a hatalmas urak kedvtelései voltak. De a városi és falusi lakosság vallásosságát bizonyítják egyéb adatok is : a végrendeletek tele vannak egyházi- és kegyes célokra szánt hagyományokkal, a lakosság vallásos jellegű céhekbe a keresztény szeretetet gyakorló egyesületekbe tömörül, a búcsújárások, a falusi templomok védőszentjeinek ünneplése és a közéletnek a vallásossággal kapcsolódó egyéb jelenségei komoly gyakorlati vallásosságot árulnak el. Mindez csak a mohácsi vészt követő nagy zavarban színtelenedik el és alakul át, hogy véglegesen új formáknak adja át helyét.17) A magyar reneszánsz korszakát jellemző tünetek legmegrázóbban politikai és pénzügyi téren nyilatkoznak meg. A fő- és köznemesség, a szó szoros értelmében marja egymást, a humanitásban emelkedő városi polgárság tudja, hogy a politikai és gazdasági vezetés szánalmas állapotban van, a megkínzott jobbágyság Dózsa Györgyre emlékezik, a kincstár üres és ugyanakkor amikor Erasmus levelei a királyi asztalnál kézről-kézre járnak, a Fugger-Thurzó bankház nagyobb hatalommá nőtt, mint az egymást felemésztő feudális pártok. A kincstár adósságai egyre nőttek és nem akadt ember, aki az ország pénzügyeit vezetni tudta volna. A felsőmagyarországi bányamunkások megszüntették a munkát, majd fegyveresen is fellázadtak, mert nem akarták elfogadni az új pénzt és kétszer annyi bért követeltek az új rossz pénzből, mint amennyit a régi jó pénzből kaptak. Verbőczy ugyan elfojtotta a lázadást és annak vezetőjét a helyszínen kivégeztette, de az elégedetlenség állandóan nőtt, mert köztudomású volt, hogy a vezetők nem az ország érdekeit képviselik. A királyi udvarból kiinduló általános romlás a közelmúlt fényes alkotásainak pusztulásán is szemlélhető volt. Mátyás egykorú fényes palotája elfakult, a Corvinák köteteit külföldre lopkodták. Ez a valóban csillogó könyvtár mind Brassicanus 1526-ban írja, Magyarországgal együtt pusztult el. A diplomáciai kudarcokat Nándorfehérvár elvesztése követte. Amidőn 1519-ben Herberstein
