A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
127 Ezt az iskolai eredetű műveltséget Pelei azután céltudatos önképzéssel fejlesztette tovább. A fejlődés útját először a káptalani könyvtár könyvanyaga határozhatta meg, amelyről feltehető, hogy magas színvonalon állott. Életének kb.első ötven esztendejét fordíthatta az önképzésre anélkül, hogy magasabb igények töltötték volna el. Fejlődési vonalában nagyobbszerű változást valószínűleg Várdai Ferencnek Gyulafehérváron való megjelenése okozta. Az erdélyi püspök, miként utóda Gosztonyi János is, szoros kapcsolatban állottak a budai udvarral és a királyi kancellária humanista társaságának is jelentékeny tagja volt. De tagja volt ennek a körnek Szeremléni Ferenc erdélyi prépost is, akit bár túlnyomóan Budán tartózkodott, Pelei szintén jól ismert. Várdai erdélyi püspökségének első éveiben úgylátszik foglalkozott azzal a tervvel, hogy tehetséges és a műveltség irányában érdeklődést mutató papjait továbbképezteti, Módot ad nekik, hogy a magasabb műveltség forrásait, a külföldi egyetemeket is hozzáférhetővé tegye számukra. Választása először Enyedi Wolphardus Adorjánra esett, de Peleit is buzdította és nem lehetetlen, hogy megcsillogtatta előtte az egyetemre jutás lehetőségét. Pelei azonban ekkor már az ötvenes éveket taposta és alig lehetett reménye, hogy vágyai valóra váljanak. Mégis föllépett benne mohó vágy, hogy mindent pótoljon, amit eddig elmulasztott. Elhanyagolta Gyulafehérvári kötelességeit, majd összetűzött kanonoktársaival, akik előtt összeférhetetlen magatartásával az állandó gúny céltáblája lett. Minden törekvése most már, hogy Gyulafehérvárról szabaduljon. Összeköttetéseket keres Budán, egyrészt, hogy szellemi életét továbbfejlessze, másrészt, hogy nagyratörő vágyait kielégíthesse. Fel is utazik Budára, felkeresi ismerőseit és újakat is szerez, akiktől először hall Erasmusról. A budai könyvárusok hozzásegítik Erasmus munkáihoz. Ezeket, elsősorban pedig az Adagia-t gyulafehérvári otthonába viszi és tanulmányozza, de emellett fenntartja a deákok közvetítésével budai kapcsolatait. Elsősorban Gosztonyi János győri püspököt keresi fel leveleivel és minden energiáját arra használja fel, hogy vágyait valóra váltsa. Erasmus szelleme és az udvar légköre hatalmába ejti és ettől nem tud többé szabadulni. Bizonyára több éven át tartó kísérletei, hogy Gyulafehérvárról szabaduljon és magasabb egyházi méltóságba kerüljön, nem járnak sikerrel. A sikertelenség tudata és vagyonának elvesztése következtében végkép kicsúszik lába alól a talaj. Gyulafehérvári életében a szellemi fejlődés csúcspontja Erasmus munkáinak megismerése lesz és Erasmus életstílusát is követni igyekszik. Gyulafehérváron azonban nem tud már sokáig megmaradni. Teljes meghasonlással tér vissza szülőfalujába, ahol a szellemi életében is a keserű tétlenségre kárhoztatta magát. [Pelei magyar nyelvű glosszái. A középkori latin nyelv élő nyelv volt, élő emberek beszélték. A humanizmus törvényen kívül helyezi a középkori latinságot, viszont újra jogaiba iktatja az »isteni latinitást«. Ez a latin nyelv azonban könyvnyelv, időtlen, személytelen: szavak, fordulatok, képek, hasonlatok gyűjteménye. Ennek a latin nyelvnek a megbecsülésben társa a másik két halhatatlan halott: a héber és görög, de jelentőségben elmaradnak mögötte. Valahányszor a humanisták a nemzeti nyelvhez fordulnak, csak azért teszik, hogy megkönnyítsék vele a latin, görög és héber megértetését és elsajátítását. Kettős szempontjuknak az elegantia-nak és a copia-nak megfelelően a grammati- záláson és szótározáson kezdik a fegyelmezést. A fegyelmezetlen és tökéletlen élőnyelv eleinte csak megtűrt idegen és mint példa alárendeltje a három tökéletes halott formavilágának. De ez a feltétlen önállótlansága későbbi önállósodását
