A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Budai, óbudai és pesti hírek a »Wiennerisches Diarium« első ötven évfolyamában (1703—1752)
233 Ma, 8.-án reggel a felségek Károly herceggel együtt Budára mentek. A látogatás tiszteletére már éjjel 2 órakor ébresztő volt és a polgári századok elfoglalták kijelölt helyüket. A hajóhídig kocsi vitte őket, ott a császár és a herceg lóra szálltak és Lichtenstein herceg, gróf Batthyány Károly bán, Horvátoszág, Dalmácia és Szlavónia helytartója és más előkelőségek kíséretében átlovagoltak a hídon. A királynő azonban két udvarhölgyével kocsin folytatta útját. A híd végénél a királynőt a nemes budai tanács nevében Müller Ferdinand városi jegyző üdvözölte latin beszéddel. (A beszéd szövegét a 73. sz.-ban megjelent tudósítás közli.) A válasz után kézcsók következett, majd a tömeg éljenzése mellett a menet folytatta útját a polgári század sorfala között, míg az élen a Kollovrat tüzérezred egy százada haladt. A menet az élelmezési raktár mellett a Halász-városon át a Rác-város és a várárok (Glacis) között vonult el, miközben több helyen polgári dzsidások voltak láthatók. Az úgynevezett Kéményseprő kápolnánál (a mai Krisztinavárosi templom helyén) ismét egy polgári lovas század tisztelgett, s mikor a Bécsi-kapuhoz értek, az egész budai tanács üdvözölte a felségeket. A kapun belül Limburg Styrum várparancsnok tisztelettel átnyújtotta a kulcsokat, melyeknek visszaadása után a menet folytatta útját. Nem messze a kaputól a gránátos ezred egy századának tisztelgését fogadták, akik a további úton a katonai szertárig kísérték a menetet. Az egész útvonalon éljenzett a nép, zúgtak a harangok, a jezsuita templomnál pedig az alsóbb és felsőbb iskolák növendékei álltak fel, kik »Vivat« kiáltással köszöntötték a felségeket. A Dísztéren (Parade-Platz) a helyőrség katonasága állt fel és tisztelgett uralkodójának. A katonai szertár megszemlélése után a felségek az újraépített várat tekintették meg. Az épülő királyi várkastély megszemlélése több mint egy óra hosszat tartott. A királynő megtekintette a Grassalkovich herceg által eléje terjesztett összes terveket, amelyek igen megnyerték tetszését. Ezalatt a császár Károly lotharingiai herceg és Liechtenstein herceg kíséretében a vár erőműveit tekintette meg. Ezután a felségek gróf Batthyány Lajos nádor újonnan elkészült házába mentek, ahol reggelijüket költötték el, majd egész kíséretükkel a jezsuita templomba vonultak. A templom kapujában főurak és a papság élén a hercegprímás várta a felségeket. Misehallgatás után a sekrestyébe mentek és megtekintették a Szent Istvántól származó két láb magas színarany keresztet, melyben az ereklye, Jézusnak egy vércseppje volt. Ezt a templomi drágaságot a mohácsi vész után Pozsonyba mentették, de 1712-ben visszahozták Budára és azóta állandóan a városháza kápolnájában őrizték. Innen távozva, a városháza előtt haladtak el, ahol elmés feliratokkal díszített pompás diadalkaput állítottak fel. Két oldalából fehér és vörös bor csordult, melyekből a felségek egészségére ittak. Ezután a klarisszák részesültek abban a kegyben, hogy a királynő meglátogatta templomukat és kolostorukat. Külön meg kell említeni, hogy mikor ennek örömére a nővérek a Te Deumot kezdték énekelni, a királynő is velük énekelt. Míg a királynő a kolostorba ment, a császár kisszámú kíséretével a Fehérvárikapun át a Rácvárosba lovagolt, hogy megtekintse az ottani meleg fürdőket. Ebből az alkalomból a görög szertartású templom is abban a kegyben részesült, hogy a császár 200 dukáttal megajándékozta. A császár ezután lovaskíséretével a repülő hídon egyenesen visszatért Pestre. A királynő kocsijával a Bécsi-kapun át hajtatott a hajóhíd felé. Az Országúton a szegényháznál és a kórházi kapunál egy-egy huszárszázad volt felállítva, a Vízivárosban egy tűzérszázad üdvözölte szép zenével, a templom közelében az iskolásgyermekek köszöntötték zászlócskáikkal és »Vivat« kiáltásokkal, a kapucinus templomnál a rendtagok álltak fel keresztjükkel, majd végül egy polgári tüzér-és lövészszázad zenével. így jutott el a királynő kocsija a hajóhídig, ahol a városi tanács még egyszer köszöntötte. Visszaérkezésük után az előkelőségekkel együtt asztalhoz ültek, ebéd után pedig ismét kihallgatásokat tartottak. Délután 5 és 6 óra között a császár Károly herceg, Auersperg császári főistállómester, Löwensteini Wertheim herceg brigadéros, gróf Nádasdy Lipót magyar kir. kancellár kíséretében sétakocsikázást tett, hogy megszemlélje a Pesthez tartozó, alig egy órányira levő szigeten felbuzogó meleg forrást és utána a dunai halászatot. Alig érkeztek meg azonban a felállított sátorokhoz, mikor olyan erős viharos szél és eső támadt, hogy nem lehetett a sátorban maradni, de jobbnak látszott egy közeli halász-kunyhóba vonulni. Egy óra múlva kiderült az ég, de a szél nem szűnt, úgy hogy lemondták a szigeti utat és visszarendelték a hazatérésre szánt közlekedési eszközöket. A felség azonban utasítást adott, hogy vessék ki a hálókat a halászathoz. Először két közepes halat fogtak, de mikor újra kivetették a hálót és maga a császár is odament, több apró hal között egy 50 fontos hal is került a hálóba. Bár ezen a nyáron sok a hal, mégis ez a ritka fogás azt látszik mutatni, hogy Danubius vagy Duna, kit méltán neveznek az európai folyók fejedelmének, akárcsak Pest város tanácsa és polgársága, ezzel be akarta mutatni hódolatát az uralkodónak. A császárnak rendkívül tetszett a halfogás és miután a halászokat kegyesen megajándékozta, kíséretével együtt visszatért városi szállására.
