A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Aktuális kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban. 53. sz. : A világválság
43 II. A krízis-jelenség alanyi ismertetőjele : a válság-tudat. E válság-tudaton az emberi tudatnak azt a sajátos helyzetét kell érteni, amely a jelenségeket válságosnak látja, fogja fel és tudja és nem képes azokat másképen felfogni. A meg- oldhatatlansági jelleg minden esetben a tárgyi világban jelentkezik, a válságtudat szellemi-pszichológiai jelleg, fgy az embernek az a beállítottsága jelölődik meg, amely tulajdonképen nem egyéb, mint a megoldhatatlansági jelleg vetülete a szellemi-lelki szférában. E tudatnak magától értetődően szintén két oldala van s ez megfelel a megoldhatatlanság két oldalának. Az egyik : a bizonytalanság, a második : a végzetesség. 1. A válság-tudat első ismertetőjele az, hogy az ember, aki válság-tudattal él, alapvető módon bizonytalanságban tudja magát. A világ körülményeit, tényeit, valóságát, eseményeit nem képes többé meg nem ingathatóan biztosnak, abszolút szilárdnak felfogni. A valóság valamiképen feloldódik, meghígul, megfoghatatlan, bizonytalan lesz. Már nem alap és támasz többé. Az ember nem áll megbízható talajon. A földet alóla elrántották és kiszolgáltatva, ismeretlen erőknek elárulva e bizonytalanság mellett mindig megjelennek a válság-tudat jellegzetes kísérő érzelmei: a félelem, az ijedtség, az aggodalom és a veszély.1) Az alapvető bizonytalansági érzet a megoldhatatlansági problema-struk- turából következik és annak az emberi tudatban való jelentkezése. Két formája van : az egyiket először Sörén Kierkegaard fedte fel döntő jelentőségű könyvében, amelyet az aggodalomról írt.2) A másikat Friedrich Nietzsche hirdette s ennek végső eredménye abban foglalható össze, hogy fensőbbrendű emberi követelménnyé tette a »veszélyesen élni« elvét.3) A Kierkegaard-féle aggodalomból fejlődött a jelen század keresztény apokalyptikus magatartása ; Nietzsche követelménye alapja lett egy új pogány héroisztikus magatartásnak. A két gondolat ott találkozik, hogy az emberi tudat bizonytalanságát részben fölfedi, részben követeli. Mind a kettőnek megvan az a válság-vonatkozása is, hogy e tudatot jellegzetesen a történeti jelen produktumának tartja. Kierkegaard és Nietzsche szerint is az aggodalomra, illetve a veszélyek között való életre meg kell érni s ez az érettség ma következett el.4) J) Ilyen mű pl. Reissner, Erwin: Die Geschichte als Sündenfall und Weg zum Gericht. München: Oldenbourg 1929. 2) Kierkegaard, Sörén : Begriff der Angst. Problem der Erbsünde von Vigilius Haufniensis. [1844] A. d. norv. übers, v. Chr. Schrempf. Jena : Diederichs. 1912. 3) Nietzsche második alkotói periódusától kezdve használja, leginkább főművében. 4) A felmérhetetlen irodalom, amely Kierkegaard és Nietzsche műveivel foglalkozik, nem tartozik a szoros értelemben vett krizeológiába, mert eljárása a dolog természeténél fogva inter- pretatív. A megoldhatatlansági jelleg és a válság-tudat itt csak közvetve jelentkezik és nem irányul egyenesen a krízis-problematikára. Az indirekt művek jelentősége azonban a válság szellemiségének kialakulására rendkívül nagy s ezért ezen a helyen legalább néhányat meg kell említeni. Broch, Werner: Nietzsches Idee der Kultur. Bonn: Cohen 1930. Fischer, Hugo: Nietzsche Apostata oder die Philosophie des Aergernisses. Erfurt: Steiger 1931. Jaspers, Karl: Nietzsche. Einführung in das Verständnis seines Philosophierens. Berlin: Gruyter 1936. Klages, Ludwig: Die psychologischen Errungenschaften Nietzsches. Lpzg : Barth 1926. Löwith, Karl: Nietzsches Philosophie der ewigen Wiederkunft des Gleichen. Berlin : Verl. Die Runde. 1935. Mess, Friedrich : Nietzsche der Gesetzgeber. Lpzg : Meiner 1930. Diem, Hermann : Philosophie und Christentum bei Sörén Kierkegaard. München: Kaiser 1929. Geismar, Eduard: Sörén Kierkegaard. Seine Lebensentwicklung und seine Wirksamkeit als Schriftsteller. Göttingen : Vandenhoek & Ruprecht 1929. Haecker, Theodor: Sörén Kierkegaard und die Philosophie der Innerlichkeit. Innsbruck: Brenner Verl. 1913. Przywara, Erich: Das Geheimnis Kierkegaards. München: Oldenbourg 1929. Kierkegaard és Nietzsche komparatív tárgyalására : Balthasar, Hans Urs von : i. m. p. 695—734. Jaspers, Karl: Vernunft und Existenz. Fünf Vorlesungen. Groningen : Wolters 1935. Löwith, Karl: Kierkegaard und Nietzsche oder philosophische und theologische Überwindung des Nihilismus. Frankfurt a. M.: Klostermann 1933.
