A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Dokumentáció
113 osztályozás felé vezető utat egyengessük, s ezért vettünk aktív részt a kongresszus idevonatkozó határozatának megalkotásában. Ez a határozat elismeri annak fontosságát, hogy az osztályozási rendszerekből időálló, vagy legalábbis viszonylagosan lerögzített mintaséma alakuljon ki. Ez a cél kettős közreműködéssel érhető el. Az első abban áll, hogy a könyvtárosok és dokumentalisták nemzeti szövetségei a fenti célt tanulmányi központok létesítésével szolgálnák. Itt a legfontosabb osztályozási rendszereket összes változataikban összegyűjtenék és hozzáférhetővé tennék. A másik utat, a nemzetközit, az egyes szaktudományok nemzetközi szervezetei követnék. Ezek saját szakjuk mintaosztályozása rendjét munkálnák meg. A kongresszus további idevágó határozata, megkeresés a Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetségéhez, hogy ez minél szélesebb mederben folytassa osztályozási egyeztető kutatásait. A Nemzetközi Dokumentációs Intézet osztályozási bizottságát pedig arra kéri a határozat, hogy újabb személyiségek bevonásával terjessze ki és folytassa a különböző osztályozási rendszerek és az osztályozás elmélete és általános elvei tekintetében megkezdett munkálatait és az elért eredményeket minél szélesebb körben publikálja. A kongresszus tehát felismerte ennek a kérdésnek nagy horderejét és egyben azt is, hogy helyes megoldása vagy elfogadható megoldása is csak az erre hívatott összes szervek és egyének közreműködése által érhető el. Viszont az az elfogadott határozati javaslat, amely a címfelvételre (katalogizálásra) vonatkozik, a Deutscher Gesamtkatalog 11 kész kötetének megszerkesztésénél gyűjtött tapasztalatokon nyugszik. Lényege, hogy az egyes címfelvételek teljességére és megbízhatóságára, valamint a címfelvételi szabályok egységesítésére és precíz megfogalmazására kell törekedni. Ezenkívül olyan utalási rendszert javasol, mely a múlhatatlanul fennmaradó nemzeti különbözőségeket kiegyenlíti, illetve közömbösíti. A dokumentumok megőrzése az egyes gyűjtemények feladata. Legfontosabbak a könyvtárak, levéltárak és múzeumok. Ezeknek problémái régi keletűek, feladataik széleskörűek. Éppen ezért csak érinthetők voltak. Az érdeklődés az aktuálisabb kérdések felé, a megvalósítás stádiumába még csak elvétve került film- és hanglemez-gyűjteményekre irányult. Messzire vezetne, ha itt részletes taglalásba bocsátkoznánk. A hazai viszonyok szempontjából mégis meg kell említenünk, hogy amilyen örvendetes a hanglemezgyüjtés szempontjából a Nemzeti Múzeum néprajzi tárának Bartók Béla féle népzenei gyűjteménye, épp oly sajnálatos, hogy a filmgyüjtés terén még nem történt kezdeményező lépés. Meg kell itt azt is említenünk, hogy adattári szempontból a leghelyesebb, ha a meglevő könyvtárhoz mintegy kiegészítésképen csatlakoznak egyéb dokumentációs gyűjtemények, amire kísérleti példát láttunk a »Maison de la Chimie« dokumentációs központjában. * Miután megismertük a dokumentumok keletkezése, gyűjtése, rendezése és megőrzése körül felmerült kérdéseket, ideje lesz, hogy magának a dokumentációs munkának alkotóelemeivel, a dokumentáció technikájával foglalkozzunk. Idetartozik a dokumentumok feltárása, a megjelenési formák, a dokumentációs szervek és a hasznosítás problémái. A feltárás vagy csak adatszolgáltatás, vagy kiértékelés is: könyvészeti utalások, könyvismertetések és könyvkritikák, kivonatok és repertóriumok stb. alakjában. Különösen a napi sajtóban felhalmozott adatok szisztematikus regisztrálása, a napilapok tartalmi kicédulázása volna elsősorban megoldandó feladat. 8
