A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Dokumentáció
Dokumentáció. írta: dr. Witzmann Gyula. A dokumentáció problémakörével nálunk még keveset foglalkoztak.*) Vannak ugyan dokumentációs intézményeink, némelyek akár nemzetközi viszonylatban is mintaképül szolgálhatnak, de nem abban a tudatban működnek, hogy a dokumentáció célját szolgálják. Tevékenységük tehát nem, vagy tudatosan nem arra irányul, ami a dokumentáció feladata, hogy a hasonló hívatású szervek együttműködésével a szellemi munka forrásait leltározza, hogy a mindjobban specializált epiber erőfeszítéseit és gondolatait irányítsa s vele közölje, hogy szakjában mit végeztek régebben és mit végeztek egyebütt. Nálunk a dokumentáció őserdő, melyben jól-rosszul minden tenyészik. Pedig szerves együttműködésre van szükség. Az erdő satnya fáit ki kell irtanunk, hogy az egészséges példányok jobban fejlődhessenek. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a dokumentáció fogalmával, terjedelmével, hivatásával, részletkérdéseivel megismerkedjünk. Ezt a célt követi e tanulmány, amikor arra vállalkozik, hogy az idevágó alapvető ismereteket közölje és az 1937. évi párisi dokumentációs világkongresszus tárgyalási anyagának sorrendjében a magyar közönség elé állítsa kritikai szemlélettel azokat a részletkérdéseket, amelyek a dokumentáció eszmekörében dolgozókat legújabban foglalkoztatják. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete felkérésére és Budapest székesfőváros polgármesterének megbízásából az említett kongresszuson részt vehetett és így követhette a vitákat, amelyek a határozatokban kifejezésre jutott eszméket megérlelték. Tárgyalásunkban eltekintünk a kongresszus külső körülményeinek leírásától és az ott szereplő előadók, felszólalók stb. neveinek felsorolásától. Egyrészt nem duzzaszthatjuk tanulmányunkat ezzel, másrészt nem térhetünk el célunktól,, a dokumentáció eszmekörének és lényeges kérdéseinek taglalásától. Kivételt csak Paul Ötlet nevével teszünk, aki negyven évvel ezelőtt ezt a tudományágat megalapozta és a kongresszuson magas korát meghazudtoló friss erővel vett részt. De térjünk most már a tárgyra és adjuk meg a dokumentumnak és a dokumentációnak azt a meghatározását, amellyel a kongresszus dolgozott és amelyre így további fejtegetésünket alapozzuk. Dokumentum az ismeretnek, a tudásnak minden tényezője, amely anyagban testesült meg és egyben alkalmas tájékoz*) Kéziratom lezárása után jutott elém Káplány Géza tanulmánya az ipari dokumentációról, amely a kérdés egy igen fontos részét viszi a Magyar Racionalizálási Bizottság segítségével a megoldás felé. E tanulmány megjelenését mondanivalóinak általánosabb jellege indokolja.
