A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
93 kezésükre állnak jótanáccsal és pénzbeli segítséggel is. Sok ismerős és barát keresi fel őket, mert Szűk Lipót a korabeli egész pesti zenésztársadalommal összeköttetésben áll. Házukhoz feljár Székely Imre zongoraművész, Erkel Ferenc fiával, Gyulával, Volkmann Róbert, a Doppler fivérek, Ferenc és Károly, Huber Károly, t Fayl Frigyes, a Nemzeti Zenede zongoratanára, a Kuller nővérek, Mária és Cecilia, kik Gobbi Henrikkel és Grünwald Adolffal először alakítottak nőlétükre kamarazenetársaságot. Jóbarátságban vannak Rózsavölgyi Gyulával, a Rózsavölgyi-cég alapítójával, Siposs Antallal. Jár hozzájuk természetesen a Nemzeti Színház énekes személyzetének több tagja, Hollóssy Kornélia, Hofbauer Zsófia, Voggen- huber Vilma, Ellingerék, Ernst-Kaiser Jozefa, Carina Anna, Pauli Richardék, Bignio Lajos, Stéger Ferenc, Jekelfalussy Albert, Soupper Jenő, a híres dalénekes. Valamennyien később Szűk Róza hangversenyein közreműködnek. Abban az időben Pest még kis város volt. A Duna innenső és túlsó partján levő városrészek még nem voltak egyesítve, mindkét városnak külön polgár- mestere és tanácsa volt. Buda hivatalnokváros volt és csendesebb, Pest inkább kereskedőváros és mint ilyen forgalmasabb és haladottabb. Buda konzervatív és copfos, ahol a tanács ki akarja mondani, hogy az utcákat csak kilenc óráig világítsák, mert tisztességes ember ilyenkor már nem jár az utcán, a lumpoknak pedig nem érdemes világítani. Bár Pest is kicsiny volt, mégis nagyobb kereskedelmi forgalma és polgárainak haladottabb gondolkodása folytán fejlettebb volt Budához képest. A zeneművészet terén a fejlődésre és örvendetes gyarapodásra a lökést a Pesten nyílott színházak adták meg. A pesti német színházban, majd 1837-től a Nemzeti Színházban mintaszerű operaelőadások voltak, melyekben a leghíresebb énekművészek szerepeltek, de egyúttal a Pestet mindgyakrabban felkereső művészek is nagyban hozzájárultak Pest zenei életének emeléséhez. A Nemzeti Színháznál az operaelőadásokra kezdettől fogva nagy súlyt fektettek. Az első operai igazgató Mátrai Gábor volt. Utána Nyáry Pál igazgató szintén az operát tolja előtérbe. Ezt teszi 1843—1845-ben Bartay Endre is, kinek igazgatása alatt játszák először Erkel Hunyadi Lászlóját 1844-ben. Az opera igazi virágzása azonban gróf Ráday Gedeon alatt indult meg 1845-től, ugyanis ekkor szerződik a színház operai tagjai közé Hollóssy Kornélia. A szabadságharc után ismét az opera tűnik ki. Ekkor kerül hozzánk Stéger Ferenc, a világhírű tenorista, valamint hosszabb vendégszereplésre szerződik La Grange asszony, kinek Erkel külön betétet ír a Hunyadi Lászlóba. 1852-ben gróf Festetics Leó lesz az igazgató, ki szintén nagy gondot fordít az operára. Előadatja a nagy operákat, szerződteti Hassel Barthnét, Lesnievska Lujzát, vendégszerepelteti Taglioni Máriát, Medorit, Csillag Rózát. Nagyobb mérvet Pest zenei élete az 1840-es évek vége felé öltött. A zenekedvelő főúri családok szalonjaiban, mint a Brunsvick, Festetich, Fáy, Nákó, Rosty családoknál, rendszeres zenés estélyek vannak, melyeken a város legkiválóbb muzsikusai szerepelnek. A zenészeket rendesen megfizették s a szabadságharc után, az 1850—1860-as években ugyanezt megengedték maguknak a város gazdagabb zenekedvelő polgárai, kik rendszeresen, hetenkint háromszor is, járattak magukhoz egy-két jó muzsikust. Ezeket havonta vagy rendes évi tiszteletdíjjal (akárcsak a háziorvost) jutalmazták. Szűk Lipót leányával több ilyen házba járt, mint például Umlauf orsz. elnökhöz, kinek Gusztáv fia, Szűk Lipót tanítványa, a dr. Käfinger, Scheibl családokhoz, Vrányi Szilárd nagykereskedőhöz a Híd-utcába, Sauer Ignác egyetemi orvostanárhoz a Felső Dunasorra, Gáger Mihály kir. ítélőtáblái elnök családjához a Tükör-utcába. Szűk Lipót és Róza a család valamelyik, esetleg több, zenélő tagjával szonátákat, triókat vagy a szükséghez képest quartetteket játszottak. Az illető családoknál Szukék szívesen
